Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szécsény úrbéri viszonyai a Szatmári béke korától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig (1710–1869)
SZÉCSÉNY ÚRBÉRI VISZONYAI A SZATMÁRI BÉKE KORÁTÓL A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS VÉGREHAJTÁSÁIG (1710-1869) A jobbágyterhek országos növekedésével szembeni paraszti ellenállás fokozódásától félve és a Habsburg államgépezet, hadsereg fenntartása érdekében Mária Terézia királynő rendeleti úton szabályozta a parasztok földesúri szolgáltatásait és telki haszonvételeit. Az 1767. január 23-án kibocsátott úrbéri rendelet és urbárium végrehajtására Nógrád vármegyében 1770-1771- ben került sor. A rendelet értelmében ezután az egész országban egységesen megszabott járadékokkal (egy forint cenzus, kilenced a gabona, a bortermés, a bárányok és méhek szaporulata után, kisebb konyhai ajándékok, heti egy nap igás- vagy két nap kézi robot, évente két nap hosszúfuvar, egy öl fa vágása és betakarítása, három nap vadászat) tartoztak a jobbágyok földesuraiknak a rendezés során kiszabott egész telkeik haszonélvezete fejében. Az úrbérrendezés jelentőségét történetírásunk mindig hangsúlyozta. A felvilágosult abszolutista uralkodónő az államot adójával és - mint katona - vérével is fenntartó jobbágyság teherviselő-képességét megőrzendő és a földesurak mértéktelenné váló földosztásait, robot- és cenzusemelését meggátolandó hozta e rendelkezéseit. Egyértelműen megállapítható azonban az is, hogy az új urbárium alig vette figyelembe a paraszti közösségek korábbi évszázadokban megszerzett és féltékenyen őrzött jogait (a szabad költözést, a birtokok adásvételének szabadságát, a robotmentességet), és egyes jobbágycsaládok kedvezőbb helyzetét (szabadosok, taksások stb.) sem ismerte el.1 Mégsem lehet azt állítani, hogy a földesúri terhek ezután a jobbágyrendszer eltörléséig, 1848-ig egy kaptafára húzhatók lettek volna minden jobbágytelepülésen. Hogy nem kis számmal volt kivétel, eltérés az úrbérrendezés általános hatálya alól, azt a helytörténeti kutatások mélyfúrásai alapján csak az utóbbi évtizedekben méltatja történettudományunk. Ilyen külön elbírálás alá került Szécsény is. A mezőváros történetében epizód volt az 1770. évi úrbérrendezés, mégis, jelentőségének megértése csak mintegy száz év előzményeinek és egy évszázad utóhatásainak a feltárása révén lehetséges. Szécsény 1690. évi újratelepítését és benépesülését a Rákóczi-szabadság- harcig e kötet külön tanulmányában tárgyaljuk, így az alábbiakban az úrbéri viszonyok 1709 utáni alakulásával, az 1770. évi úrbérrendezéssel és az 1815 után fél évszázadon át folyó úrbéri perrel foglalkozunk. 1 Mo. tört. 1526-1790, 515-520.; PATAY Pál 1965,10-12. 158
