Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény végvár-mezőváros újratelepítése és fejlődése a Rákóczi-szabadságharchoz csatlakozásáig (1690–1703)

A pátenslevél arra utal, hogy a Buda visszafoglalását követő évben, 1687-ben Pozsonyban tartott országgyűlés törvényerőre emelte Habsburg 1. Lipót magyar király követelését, hogy a töröktől visszafoglalt területek felett az uralkodó a fegyveres hódítás jogán (jus armorum) szabad rendelkezést nyerjen.6

A földesúri jogok megerősítését azonban nem a rendi országgyűlés alá rendelt magyar kamarával, hanem a bécsi udvari kamarával és annak Budára, Kassára küldött tisztviselőivel kellett elintézni. A Neoacquistica Commis- sio viszont csak abban az esetben adta vissza a világi földbirtokosoknak ősi jószágaikat, ha feltétlen volt császárhűségük, oklevelekkel tudták igazolni birtokjogaikat és módjukban állt megfizetni a királyi kamarának a magas összegű, az ingatlanok értékének 10%-át is kitevő fegyverváltságot. E szigorú feltételeknek nagyon sok protestáns, kuruc múltú, elszegényedett és eladósodott, vagy okleveleit a viharos korszakokban elvesztett nemes nem tudott megfelelni, és elvesztette ősei birtokát. (Megjegyezzük, hogy Nógrád vármegye világi nemesei 1698-ban 8 000 Ft és 1 200 pozsonyi mérő búza fizetése mellett a „jus armorum", vagyis a fegyverváltság terhétől felszabadítottak!)7

Koháry esetében azonban ez a nehéz próbatétel nem jelenthetett akadályt. Nemcsak vakbuzgó katolikus volt, hanem rendíthetetlen császárpárti is. Emellett pénze is volt bőven, így a méltányosan megállapított 506 Ft 25 d fegyverváltságot könnyen kifizette. I. Lipót különben is az 1682 és 1685 között, Thököly fogságában történt szenvedései és az Eger felszabadítása során szenvedett, jobb kezét örökre megbénító sebesülése miatt elhalmozta kegyeivel. Ezek az érdemek sokat nyomhattak a latban, amikor az uralkodó és a kamara hozzájárultak a közben grófi rangra emelt Koháry István, Farkas és János kéréséhez, és megerősítették őket földesúri jogaikban s engedélyezték az egykori királyi végvárak benépesítését.

Hiába kutattunk az engedély után az udvari kamara Hoffinanz Ungarn irategyüttesének mikrofilmfelvételei, illetve a budai kamarai adminisztráció több állagának iratai között. Találtunk azonban egy fontos levelet, amelyet gr. Koháry István a szepesi kamarához kiküldött felülvizsgáló Siegfried Christoph Breiner gróf alelnökhöz intézett, és magyarra fordítva így hangzik:8

6 1687. évi 7. törvénycikk. Corpus Juris 1657-1740, 339-341.

7 BÉL Mátyás 1742, IV., 49-50., és Bél nyomán MOCSÁRY Antai 1826, IV., 91.

8 OL Filmtár W 2243-2278. d. Hofkammer - Hoffinanz Ungarn (1688-1693). Itt köszönjük meg Ress Imre volt bécsi magyar levéltári delegátus szívességét, aki az irategyüttes mikrofilmre még nem vett mutatókönyveiből kérésünkre kikereste a tárgyra vonatkozó dátumokat. Sajnos a Koháryak ügyei közül egyik sem vonatkozik itt szorosan vett témánkra. Hiába néztük át a Budai Kamarai Adminisztráció Expeditionen, Hofbefehle, Berichte und Schreiben, Memoralien und Anbringen és Beschaidt Protocoll (OL E 279, 280, 281, 282 és 283) vonatkozó évekbeli anyagát (segédkönyveit) akár Szécsény, Hollókő, Fülek vagy Balassagyarmat helyneveknél, akár a Forgách, Koháry, Balassa vagy Ja- kusith személyneveknél. A Breinerhez intézett eredeti levél lelőhelye: OL P 287 - Forgách cs. lt. Jelzetes ir. Fase. C N° 18. (Kassa, 1690. február 1.)

135