Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény végvár-mezőváros újratelepítése és fejlődése a Rákóczi-szabadságharchoz csatlakozásáig (1690–1703)

napjára jöjjenek össze elpusztult kolostorokhoz". A jelzett napon, szeptember 21-én „csapatonként jött elő a különböző és messze fekvő tájakról a nép, és kitörő lelkesedéssel örült az Úrban", amikor Bárkányi a külső - ma már nem álló - Szentlélek-kápolnánál, pontosabban annak összedőlt falai előtt szentmisét celebrált, majd onnan a kolostorhoz vonultak, ahol a szerzetes megszentelte a romokat. Az egykori szécsényi ferences kolostor újjáépítéséhez csakúgy, mint a mezőváros népe lakóházai építéséhez a következő év húsvétja után kezdtek hozzá.

P. Bárkányi Jánost rend társa, a „Hatszáz éves ferences élet Szécsényben 1332-1932" című monográfia szerzője, P. König Kelemen „Szécsény második megalapítójának" nevezte.3 A ferenceseknek, ennek a hagyományai szerint a külvárosi, mezővárosi szegény nép lelki gondozását ellátó kolduló, prédikáló rendnek igen nagy, és nem eléggé ismert szerepe volt a török utáni újratelepítésben, hiszen laikus testvéreik révén a legszorosabb kapcsolatot ápolták a parasztnéppel. A barátok voltak azok, akik a hódoltság idején a végvidékeken (Szécsény, Fülek), sőt a török által szilárdan uralt Alföldön (Szeged, Jászberény, Gyöngyös) is a katolikus vallásért, annak terjesztéséért minden munkát, nélkülözést, sőt vértanúságot is vállaltak. Nem meglepő tehát, hogy a ferencesek az események mozgatói voltak Szécsény és Fülek újratelepítése során is. Mindazonáltal mégsem felel meg a valóságnak az, hogy P. Bárkányi János egy személyben lett volna Szécsény török utáni újratelepítője. Az ország törvényei pontosan megszabták, miként szerezhették vissza és telepíthették újra a töröktől visszafoglalt birtokokat egykori földesuraik.

II. Gróf Kohán/ István és megbízottjai tevékenysége az újratelepítésért

Szécsény újratelepítését tényleges földesura, az uradalmat a Forgáchoktól zálogként birtokoló gr. Koháry István határozta el és hajtatta végre megbízottjaival.

Mint egy Bárkányinak 1689. november 25-én küldött levelében írta: „Szé- csénynek jó móddal való megszállítását ... én bizony szívem szerént kívánom és kegyelmed sem kívánhatja jobban én nálamnál."4 „Vagyok is azon, hova hamarabb, hogy meg legyen."

Előbb azonban tisztáznia kellett, milyen birtokhányad illeti meg őt és testvéreit Szécsényből, és milyen része van a mezőváros másik birtokosának, az Országh-örökös jogon leszármazott Nyáry-Haller-rokonságnak.

Meg akarta tudni Széchényi György esztergomi érsektől és a veszprémi püspöktől „Szécsénynek részünkről való árát" - vagyis az általa fizetendő

3 P. KÖNIG Kelemen 1931,185-188.

4 Uo. 179., 190.

133