Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Sobieski János Szécsényben. A vár felszabadítása és pusztulása (1683–1685)
A szécsényi várőrség és a nemesi vármegye között hamar elmérgesedett viszonyt jelzi, hogy 1684. február 17-én a nemesség határozatban szólította fel a szécsényi vicekapitányt, hogy gr. Caraffa generális nyílt parancsainak is engedelmeskedve ne késlekedjék megbüntetni a szécsényi végház vitézei közül azokat, akik megtámadják a vármegye tisztjeihez vagy földesuraihoz igyekvő szegény parasztokat.26 1684. június 29-én, a Gács mellett tartott „insurrectionalis lustra" (nemesi felkelők hadi szemléje) alkalmával azt kellett megállapítaniok a vármegye rendjeinek, hogy „némely hazája javával nem sokat gondoló és az tolvajság- ban gyönyörködő katonák kóborlása miatt nem kicsiny alkalmatlanságot kölletik insurrectionkban szenvednünk, mert az elmúlt napokban ide érkezvén Gácshoz (és most is itt lévén már egy héttül fogvást a várban) fölfüldi vicegenerális tekéntetes és nagyságos Barkóczy Ferencz úr őnagysága aj- nácskői és szendrei katonái s hasonlóképpen azokkal együtt felesen a szécsényi félék is rajta menvén vármegyénkben lévő Losoncz városán, hajtottak el onnét több háromszáz lónál, ki miatt már az ott való nemesség hogy felülhessen (lova nem lévén) lehetetlen az ki seregünkben nagy csorbát té- szen s az Őfölsége hasznos szolgálattya elémozdításában nem kicsiny hátramaradást" okoz.27 így tehát a Losoncon elrabolt háromszáz ló miatt a nemesi felkelők nem tudtak hadba szállni, kérték ezért Barkóczy generálist, akinek a „botja alatt" szolgáltak a szécsényiek is, orvosolja sérelmüket. A következő esztendők nagy hadjáratai teljes létbizonytalanságot teremtettek; ami lehetetlenné tette Szécsény fennmaradását. Mocsáry Antal szerint „iszonyú döghalál", vagyis pestis tört ki, emiatt a vidék lakosai messzi tartományokba, állítólag egészen „Morvába és Siléziába" költöztek, ezért a Szécsény vára őrizetére rendelt fegyveresek sehonnét sem kaptak elegendő élelmet. „Ezt látván az ország nádorispánja, herczeg Eszterházy Pál, Disznóssy Ferentz vezérlése alatt 300 horvát katonákat küldött Szécsénybe, ki által a várost felgyúj- tatta." A végvár katonáit - mint Bél Mátyás megjegyzi28 - részint elbocsátotta a szolgálatból, részint máshová parancsolta. így Szécsény több évre teljesen lakatlanná vált, Horváthy-Disznóssy Ferenc kapitány úr „magyar hada" pedig az 1684-1685-ös telet már főként az Alföldre széledve kvártélyozta végig. Gr. Pálffy Károly vicegenerális 1685. május 24-én kelt parancsa szigorúan meghagyta Disznóssy falura ment katonáinak, hogy azonnal gyülekezzenek Párkány mellett az új nyári hadjáratra.29 Az elhagyott, felégetett Szécsény ezután egészen 1690-ig lakatlan maradt. 26 NML IV. 1. a), Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyvei, 1684. február 17. 27 Uo. 1684. június 29. 2S MOCSÁRY 1826, III., 201.; BÉL Mátyás 1742, IV. » HORNYIK János 1862, 333-334. 131
