Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Sobieski János Szécsényben. A vár felszabadítása és pusztulása (1683–1685)
hadjáratokban fontos szerep várt. Intézkedni kellett tehát megfelelő őrséggel való ellátásáról. Közben november 14-én a lengyel-litván-kozák hadak elindultak Eperjes felé. Nem gondolták, hogy diadalmas hadjáratuk csúfos vesszőfutással ér véget. 18-án már a romos Fülek mellett vonultak, 19-én pedig Rimaszombat városát sarcolták meg. Innen a vidék már Thököly híveinek a fő fészke volt, akik ellenséget láttak a rablásra vetemedő lengyelekben. Mint Sobieski hitvesének írta, a városok és kastélyok bezárták kapuikat. Kassán vagy Eperjesen szeretett volna telelni, azonban Thököly ezt megakadályozta. Igaz, maguk a lengyelek is látták, a lerombolt falvak képtelenek bármiféle szolgálatot tenni. A két, korábban baráti viszonyban álló uralkodó ezzel végleg összeveszett, a kurucok pedig állandóan támadták a lengyeleket.19 Az erdélyi krónikás, Cserei Mihály is arról írt, hogy a lengyel király Fel- ső-Magyarországon „a rettenetes prédával s nyereséggel" ment át Lengyel- országba, és nagy pompával érkezett haza Krakkóba. Megerősíti ezt a Kassa közeli Szepsi mezőváros emlékezete is, ahol még 1851-ben is tudták, hogy amikor 1683-ban Sobieski negyvenezres serege visszamenetele során rövid időre megállapodott náluk, a hegyaljai Tokaj, Tállya, Mád, Erdőbénye és Tárcái vezetői inkább ezer hordó bort ígértek a királynak, „csak hogy táborát vidékükön keresztül ne vezesse".20 Thököly fejedelem karabélyos testőr ezredese, Ottlyk György - nem kevés dicsekvéssel - úgy emlékezett, hogy a kurucok végig támadták a hazafelé vonuló lengyel seregeket, rengeteget levágtak közülük, rengeteget pedig rabul ejtettek. A tizenhárom vármegyében Sobieskinek tizenötezer embere is elveszett. Bár megadásra szólította fel Kassát és Eperjest, egyik gazdag város sem engedte be hadait falai közé.21 A viszontagságos út végén So- bieskiék december 13-án érkeztek haza, Lengyelországba. Távozásuk után Szécsény első parancsnokává egy Somkrefeld nevű com- mendanst neveztek ki. Vicekapitánya egy kipróbált magyar-horvát katona, Horváthy-Disznóssy Ferenc lett, aki 1677-ben Vas megyében az „impérium- beli horvátok kapitánya" volt, 1682-ben a nádori hadak negyedik regimentjében Bercsényi Miklós alatt szolgált kapitányként, most pedig háromszáz horvát huszár kapitányaként szállásolt be.22 A szécsényi ferences templom história domusa EIorváthy-Disznóssy al- kapitány mellett megőrizte a nevét Oláh János huszár főhadnagynak, továbbá tucatnyi régi nógrádi végvári vitéznek, akik 1684 elején még a vár falain 19 Jan SOBIESKI 1970, 586. stb. 20 CSEREI Mihály 1994; FÉNYES Elek 1851, III., 124. 21 OTTLYK György 1875. 22 Horváthy-Disznóssy Ferencre: OSZKK Föl. Hung. 1389. 1. (XVII. sz.), 12. (1677) és OL P 125 - Eszterházy cs. lt., Pál nádor ir., 9749. sz. (1682). 129
