Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Sobieski János Szécsényben. A vár felszabadítása és pusztulása (1683–1685)

védők] vagy elmenekültek már, vagy biztosan megadják magukat. Ennek az erődnek a bevétele után már Érsekújvár is veszve kell, hogy legyen, és nem szabad, hogy akár egyetlen embert, vagy egyetlen font lőport is elveszítsünk, mert Párkány és Esztergom [elvesztése] megfosztotta őket a Budával való érintkezéstől, ez az erődítmény pedig Egertől vágja el őket. Ebben az erősségben volt a legtöbb rabló, akiket a felséges kamieniecki herceg azoknak az emberkereskedő martalócoknak tart, akik egészen Murány alá is eljártak, amíg ott éltek. Holnap, adja az Úristen, mindkét mecsetben megparancsolják énekelni a Te Deumot. Ebben az esztendőben öt mecsetet vettünk vissza a pogánytól, amiért örök dicsőség Isten nevének."

Eddig a levél számunkra érdekes része. Magyarázatot alig igényel, nagyszerűen összefoglalja az eseményeket. Látszik, hogy Sobieski Jánosban volt írói tehetség - de emellett könyörület is. Hiszen a törökök sokkal rosszabbul is járhattak volna, ők maguk pedig igazán nem ilyen kesztyűs kézzel bántak keresztény foglyaikkal.

November 9. és 10. napján történt tehát az ostrom, melynek során elsősorban a kozákok és lengyelek tüntették ki magukat bátorságukkal - a németek „egy kicsit hátrébb voltak" a rohamban. Persze, a katonákat elsősorban a zsákmány elsőként való megkaparintása űzte.

A Theatrum Európáé krónika14 azt írja, hogy „a győzedelmesek a várban 20 egész és fél rézből öntött ágyút, 50 kisebb ágyúkat, 100 mo(z)sarat, 80 bombát, egy mázsa puskaport, és igen sok kenyeret találtak, amiből világos, hogy a törökök magokat még több hónapokig oltalmazhatták volna".

A német munka jó és hiteles forrás, csak a dátumot vétette el, mert tévesen októberre tette az ostromot, holott ekkor még Esztergom és Párkány alatt harcoltak a lengyelek, és csak november 9-én értek Szécsényhez.

Van egy érdekes utalás is a levélben. Sobieski egy helyütt arról ír, hogy ha „a fagyok, a havazások és a zord idő állandósul, és ha másutt nem sikerül téli szállást találnunk, akkor itt, e helyütt fogunk áttelelni, az ellenség határvidékén, ahol van elegendő széna és élelem is". Vagyis a vár elfoglalása előtt még arra gondolt, hogy itt, Szécsényben marad egész télen, seregével együtt. Való igaz, hogy a törökök nagy élelmiszer- és lőszertárat tartottak fenn Szécsényben, amely nyilván elegendő volt egy egész télre a török helyőrség számára, melynek létszámát a különböző források nem egészen azonosan adják meg.

Sobieski iménti levele ötszázhatvan szpáhiról és a már ott állomásozókon kívül háromszáz frissen érkezett egri janicsárról beszél, másutt összesen ezerkétszáz szpáhit és janicsárt említ, míg a Theatrum Európáé szerint a törökök „800 janitsárból 's mindöszve 1 300 fegyveresekből állottak". Rajtuk kívül a vár falain túl még sok száz polgári török és martalóc élt, de akár14 Theatrum Európáé XII., 567.

126