Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Sobieski János Szécsényben. A vár felszabadítása és pusztulása (1683–1685)
Szinte mindenki egyetértett abban, hogy menjünk el mellette, két személy kivételével. Egyidejűleg elküldtem Fanfanikot [tudniillik fiát, Jakub Ludwik Sobieski herceget] a lembergi várnaggyal és a lublini vajdával, továbbá Düne- wald császári generálissal és Trux brandenburgi generálissal, hogy derítsék fel ezt a helyet, amelynek - már amennyire ez messziről megfigyelhető volt - nem látszott nehéznek a bevétele. Ugyanakkor kijelentettem a hetman uraknak, hogy az olyan hetyke embereket, akik sem engedelmeskedni, sem magukat megadni nem akarják, a hadi szabályzattal nem egyezik elkerülnünk, mivel magam vagyok itt en personne. [Vagyis királyi személyét sérti a törökök hetyke ellenállása.] Ami pedig azt illeti, hogy a hadjárat évszaka a végéhez közeledik és az idő sem alkalmas, a fagyok, a havazások és a zord idő állandósult, és ha másutt nem sikerül téli szállást találnunk, akkor itt, ehelyütt fogunk áttelelni, az ellenség határvidékén, ahol van elegendő széna és élelem is. Tegnap érkeztünk meg a város alá, erős havas esőben - teljesen más, mint ahogy nekünk jelentették. Előttünk egy nem kicsiny város, teljesen török módra épült, amilyent még nem láttunk. Két mecset van benne, más tor- nyocskák és díszek egész sereggel, mindemellett nagyon jó erősséget találtunk kettős palánkkal, árokkal, falakkal, nagy bástyákkal, a dombon meredek lejtőkkel, huszonegynehány ágyúval. Ötszázhatvan lovas katonája van a gyalogokhoz, a szokásos garnizonhoz és az itteni [polgári] lakosokhoz, akik mind törökök. Az egri pasa az innen nyolc mérföldre fekvő Egerből másfél héttel ezelőtt még egy janicsáragát is küldött, háromszáz válogatott janicsárral. Látván a sáncokat ilyen jól megerősítve, a mieink azonnal, mind elkezdtek panaszkodni és a reményt elveszteni. Én viszont örvendtem, mert már magam is jól láttam, milyen szerencsém van az erősségekkel, mert az erődítmények megadják magukat az én nevem hallatán. Ekkor az első golyó, amelyet a városból ív alakban, a hegyen át kilőttek, csodálatos találattal megölte a livlandi úr [Felkersamb] egyik katonáját. Amikor pedig a gyalogos ezredek és a dragonyosok lassan előrehúzódtak és megálltak a hegy [a Strázsapart] alatt, aközben az ellenség megkezdte a külváros és a pajták felégetését, amelyek pedig nagyon fontosak voltak nekünk a külváros megközelítéséhez. Ahelyett, hogy szemből, észak felől támadtat- tam volna a lucki kozákok sztaroszta urával - akik most frissen érkeztek Mysliewski, Semen, Bulyha és Iskrzycki urakkal [nevezettek mind kozák atamánok voltak], akiknek azonnal megparancsoltam, menjenek előre, hogy a külvárost és a pajtákat megvédjék a tűztől. Ezek olyan gyorsan, bátran és férfiasán mentek, hogy egy füst alatt nemcsak a külvárost és a pajtákat, hanem az első palánksort és a kapukat is azon nyomban birtokba vették és a keresztes zászlójukat is kitűzték - amit Szívem vigasztalásként szíveskedjék 124
