Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)
Tyekvicska Árpád: Adatok, források, dokumentumok a balassagyarmati zsidóság holocaustjáról
Kétség kívül a legnagyobb távollévő csoportot a deportálás előtti években munkaszolgálatra behívott 16-48 év közötti férfiak képezték. Erre vonatkozóan csupán Czilczer György közöl adatot, aki számukat 300 főben határozza meg. 1 1 Hiányoztak a deportáltak közül a mentesítettek, akik közül azonban többeket az utolsó pillanatban raktak be a transzportba vagy később a németek gyilkoltak meg. 12 Számuk azonban minden bizonnyal csupán néhány fő lehetett. Hiányzott a deportáltak közül az a néhány fő is, akik - különböző módokon - az utolsó pillanatban menekültek meg, nem egyszer regénybe illő kalandok árán, a deportálástól. 1 3 Végül hiányoztak azok, akik nem bírván a gyötrelmeket, még a szállítmányok elindulása előtt - a gettóban, a városi kórházban vagy a nyírjesi táborban - hunytak el. 1 4 11. Te vagy a tanú, 198. p. Czilczer szerint május második felében háromszor vagy négyszer volt a gettóban sorozás. (Lásd. a 32. számú dokumentumot!) Adataink is arról tanúskodnak, hogy a bevonulások több ütemben, csoportonként történtek. Az ún. „ZS'Mapos MUSZ-osok már 1942-ben kikerültek Ukrajnába, de bevonulások voltak a következő évben is. 1944. március 23-án érkezett a polgármesterhez az az alispáni leirat, mely a „közérdekű munkaszolgálatra való behívás" tárgyában intézkedett, április 1-ei határidővel. (Iktató, 2609. szám.) Május 4-én ismét jelentősebb számú csoport kapott behívót (egy visszaemlékezés szerint 100, egy másik szerint 200 fö). (Népbíróság, Nb. 188/1946. 17., 58., 63-64. p. - Nb. 220/1945. 14. p.) A bevonulókat a rendőrség udvarán gyülekeztették, ahol 50 pengő kivételével elvették a motozás során náluk talált értékeket. Innen a Szécsényben lévő bevonulási központba szállították őket, ahonnan a frontra kerültek. Május 19-én vitték el a gettóból Mosonmagyaróvárra - egy BM rendelet alapján - a zsidó szakiparosokat, mintegy 90 főt (más forrás szerint csak 50-et). Az elszállítás előtti nap a kijelölt személyeket a rendőrségre vitték be, ahol hajukat lenyírták, majd a folyosón töltött éjszaka után hajnalban szállították ki a vasútállomásra, ahol két vagonban helyezték el őket. (Népbíróság, Nb. 91/1946. 15., 27., 46., 58. és 70. p. - Nb. 220/1945. 14., 32., 34., 43., 46. és 49. p. - Nb. 188/1946. 17., 39., 51., 58., 63-64., 68. p. - Nb. 144/1946. 10. p.) A szállítást Óriás Oszkár rendőrségi fogalmazó irányította, aki intézkedett a vagonajtók lelakatolásáról. Részlet későbbi vallomásából: „ez azért történt, mert egyrészt nem volt elég őrszemélyzetünk, másrészt a kísérő őrszemélyzet napidíját a zsidó tanácsnak kellett viselni, s inkább azt a módot választották, hogy a vagonokat lelakatolják, s csak két rendőr kísérje a vonatot. A lakatokat is a zsidó tanács vásárolta meg és adta át nekünk. Mikor a lelakatoláskor kérdezték tőlem, hogy mi lesz a WC-vel én azt mondtam, hogy végezzék el a dolgukat papírba és dobják ki az ablakon. Az nem felel meg a valóságnak, hogy víz bevitelét a vagonokba megtiltottam volna. Mikor a munkaszolgálatosokat behívták a behívókat a rendőrség kézbesítette. A zsidó pap is kapott, aki a főispánt kérte a mentesítésre. A főispán intézkedett is, hogy a pap nem fog bevonulni. A behívókat egy rendőr vitte Szécsénybe a bevonulóközpontba, a mentesítéssel együtt. Ott Lázár sz[áza]d[os] követelte a pap bevonultatását. Erre a főispán is intézkedett, hogy vonuljon be." (Népbíróság, Nb. 220/1945. 29. p.) Arabbi csupán a bevonulás elhalasztását kérte, mivel a behívó ünnepnapra szólt. (Népbíróság, Nb. 220/1945. 46. p.) A bevonultatások június elejéig folytatódtak. (Népbíróság Nb. 220/1945. 46. p.) 12. Dr. Kovács Mihály félig zsidó származású ügyvédet - aki elkerülte a deportálást - a németek lőtték agyon. Magos Dezső és egy Bereczkiné nevű asszony az utolsó pillanatban került be a transzportba. (Népbíróság, Nb. 91/1946. 61. p.) 13. Közvetlenül a transzport indítása előtti napokban - már a gettó táborba telepítése után - került ki Kollár Edit és egy Róthné nevű asszony, utóbbinak útiigazolványt is kiállítottak a hatóságok. (Népbíróság, Nb. 220/1945. 28. p.) Fleischer Andor, a gettórendőrség parancsnoka, egy 1946-os népbírósági tárgyaláson vallotta a következőt: „Honi József detektív, aki a Hain Péter különítményébe volt beosztva és aki személyes jóbarátom volt, aki révén sikerült az egyik pesti nyilasszervezetbe álnéven bejutnom és így megmenekülnöm." (Népbíróság, Nb. 91/1946. 68. p.) Van forrás, amely arra utal, hogy a gettósítás első napjaiban több szökésre is sor került. (NépbiróságNb. 91/1946. 72. p.) 67
