Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)

Tyekvicska Árpád: Adatok, források, dokumentumok a balassagyarmati zsidóság holocaustjáról

A dokumentumokat nem minden esetben közöljük kronológiai rendben - fontosnak tartottuk az események sorrendiségének bemutatását is. A címben feltüntettük a dokumentum közlési sorszámát és tárgyát, a szerzőjére való utalással, illetve - a visszaemlékezéseket kivéve - a keletkezés idejét és helyét (újságcikkek esetében csupán előbbit). A legendában megadtuk a dokumentum jelzetét vagy forrását, illetve meghatároztuk a mindenkori iratfajtát. Ide kerültek azok a kiegészítő adatok, amelyek az irat alakiságával, mellékleteivel, illetve egyéb irattani sajátosságaival szorosan összefüggenek. A forrásokban közölt egyes adatok kiegészítésére, magyarázására a bevezető, és a befejező kommentárt egyaránt alkalmaztuk. Célunk volt, hogy a közölt dokumentum keletkezésével, a bennefoglaltak előzményeivel, illetve további sorsával kapcsolatos és szükséges ismereteket nyújtsunk. Arra törekedtünk, hogy a helyi eseményeket mindenkor befolyásoló, meghatározó vagy elindító országos történések, központi rendeletek, intézkedések csak a minimálisan szükséges mértékben legyenek tárgyalva, említve. Nem országos történetet akartunk írni, hanem a helyi eseményeket bemutatni. A lábjegyzetekben a források egyes adataihoz, állításaihoz fűztünk kiegészítő, erősítő vagy épp tagadó információkat, illetve itt adtunk meg bizonyos jelzeteket. Ha a jelzet a főszövegre vonatkozik, akkor rögtön a lábjegyzet száma után következik, ha azonban a jegyzeten belül megadott magyarázatra, információra stb., akkor ( )-be tettük. A főszövegbe történő saját „beszólásainkat", magyarázatainkat, szó- vagy mondatfordításainkat [ ]-be tettük. A dokumentumokat nem szöveghíven közöljük. A központozáson, illetve a helyesíráson - az érthetőség kedvéért, de csak a legszükségesebb esetekben - változtattunk. A függelékben közöljük a holocaust balassagyarmati áldozatainak - korántsem teljes - névsorát. A város zsidó közösségének lélekszámára számos, egymásnak ellentmondó számadatot ismerünk." Ezek közül kettőt tartunk elfogadhatónak: 1944 áprilisában a hitközség vezetői jelentést küldtek a Magyar Zsidók Központi Tanácsának a balassagyarmati közösség állapotáról.

7 A jelentés szerint a hitközség lélekszáma ekkor 1516 fő volt, ebből 390 fő adózó. Az alább a 6. számú dokumentumban említett alispáni rendelkezés a balassagyarmati gettó felállításakor 1780 fő városi zsidóval számolt. 6. Például Federer László helyi lakos, egy népbírósági eljárás során (a környékbeli zsidóságot is beleértve) következetesen 3500 főről beszélt. (NML XXV. 1. Balassagyarmati Népbíróság [továbbiakban: Népbíróság] Nb. 91/1946. 115-120. p.) Czilczer György - a hitközség későbbi elnöke - 1947-ben a helyi zsidóság 1944 előtti lélekszámát 2200 fo föllöttire teszi (nyilván beleértve az anyahitközséghez tartozó környékbelieket is. Te vagy a tanú, 196. p.). A közigazgatási, illetve népbírósági anyagokban pedig gyakorta előfordul a 2500-as szám. 7. A balassagyarmati anyahitközség vezetői által a Magyar Zsidók Központi Tanácsának felküldött 1944. áprilisi összeírás (In: Magyarországi zsidó hitközségek 1944. április stb. I. rész. Adattár. Közzéteszi Schweitzer József, sajtó alá rendezte Frojimovics Kinga. Budapest, 1994. 79-81. p.) 65