Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)

Tausz Katalin: Az Óváros - zsidó-keresztény együttélés egy városikistársadalom példáján

tekintenünk. így az önállók esetében az 1932-es adattól a visszaemlékezések csupán mintegy 5 %-kal, 1938-ban 14 %-kal térnek el. Másrészt az emlékezés során egy ház több lakója is szerepelhetett - megváltoztatván így az arányokat. Harmadrészt az emlékezés felfelé torzít: valószínűleg élesebbek a tekintélyesebb polgárokkal, mint az udvarok mélyén lakó szegényekkel kapcsolatos emlékek. Az értelmiségiek csoportját tanár, orvos, bankár, jegyző, építész és ügyvéd képviselte. Az óvárosi társadalom másik szellemi foglalkozásúakból álló csoportját a tisztviselők (magántisztviselő, pénztárkezelő, OTI irodai segédtiszt, postadíjnok, törvényszéki díjnok, könyvelő, végrehajtó, vármegyei irodai fő- és segédtiszt stb.) alkották. Az altisztek közé vasutas, postai dolgozó, rendőr, csendőr, hajdú, raktárnok tartozott. A visszaemlékezések szerint egy zsidó vasutas kivételével minden állami alkalmazott keresztény volt. A választási névjegyzékek és a visszaemlékezések is arról vallanak, hogy a harmincas évek óvárosi társadalmának legtekintélyesebb csoportja kisiparos volt vagy kisipari házi-üzemet működtetett. Szerepelt közöttük szabó, cipész, asztalos, lakatos és géplakatos, borbély és fodrász, ácsmester, kőműves, órás, vegytisztító és szobafestő, kovácsmester, gépészkovács, tímár, parókakészítő, patkányirtó, építőmester, szitás, vésnök, ékszerész és köszörűs is. Az egyszerű kisipari szakmákban inkább keresztények dolgoztak, kisüzemet (malom, szikvíz-, fűrész-, kékfestő üzem, bőrfeldolgozó) főként zsidó családok működtettek. A kereskedő családok hentesmesterek, könyv-, vas-, sírkő-, tűzifa kereskedők, szatócsok, cukrászok, dohányárusok, pékek, vendéglősök, kifózdések és piaci árusok voltak. E kereskedők háromnegyede foként specializált kereskedelmet folytató zsidó család lehetett; a keresztény kereskedők felerészt vegyeskereskedők, felerészt piaci árusok, kofák. Számuk és arányuk a gazdasági válság következtében a harmincas évek során csökkent. A gazdálkodó parasztcsaládok is a keresztények közül kerültek ki. Majd minden nő háztartásbeli volt. Az interjúk és a választási névjegyzékek adatai abban is összecsengnek, hogy az egyes óvárosi utcák lakóinak számát nagyjából egyformán jelölik. 51