Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)

Tausz Katalin: Az Óváros - zsidó-keresztény együttélés egy városikistársadalom példáján

NAGY IVÁN TÖRTÉNETI KÖR ÉVKÖNYV 1995 Tausz Katalin Az Óváros zsidó-keresztény együttélés egy városi kistársadalom példáján Az Óváros Balassagyarmat legrégebben lakott városrésze. Az Óvárost többségükben magyar, zsidó, görög és szerb kereskedők és iparosok lakták a törökdúlást követő újratelepülés utáni időszakban, a XVII-XVIII. század fordulóján. Ez utóbbi népességcsoport jelenlétére a huszadik században már csak a Szerb utca megnevezés utal. Az utcák vonala, a telkek elhelyezkedése megegyezik az évszázaddal korábbi térkép mutatta képpel. A terület 1980-as évekbeli arculata, egymást követő korok egymásra rakódó építkezései nyomán a múlt század második felétől az első világháború utáni időkig alakult ki. A városrész közepén egy hosszú, térré kiszélesedő, sokáig piactérnek is használt egyenes utca, az Óváros tér fekszik. Körülbelül 40 háztelek tartozott hozzá mindig is. A főutcáról az Óváros térre, s abból az Ipoly part felé meglehetősen szűk és görbe utcák vezetnek: a Templom utca (katolikus fiúiskola és 25 épület), a Zichy utca (15 házzal), a Szerb utca (7 házzal), a Vár utca (11 épülettel), a belőle kanyarodó Zsák utca (5 házzal), az Ipoly utca (12 házzal) és az Óváros térrel párhuzamos Bástya utca (16 házzal) - az 1934-es térkép szerint tehát összesen 131 ház állt e területen. Többféle épülettípusban éltek itt az emberek. Az Óváros téren az utca felé többablakos, egymáshoz tapadó épületek a jellemzőek - beépített nagykapuval, az utca felől elfedett kerttel. E hosszú telkeken raktárnak, műhelynek, színnek is gyakorta jutott hely. A házak az udvar felé többnyire hosszúak, ma már leromlott szobakonyhákat rejtenek. Bennük régebben is szegényebb családok, a háztulajdonos család rokonai, munkásai éltek. A betorkolló utcákban kisebb, gyakorta az üzleteket-műhelyeket is magukba foglaló házak, vagy az Óváros tériekhez hasonlatosak sorakoztak, ám kicsi, alacsony szegény parasztház-féle építmények is előfordultak közöttük - főleg a Bástya és Zsák utcában. Az Óváros téren volt a piacon kívül a rituális fürdő, az Ipoly utcában pedig a macesz-sütöde. „A Kossuth utcától keletre fekvő utcákban is sok zsidó család élt, játszótársaim a pajeszos gyerekekből kerültek ki. Bár tartózkodóak voltak, de elvittek a sátoros ünnepeken azokba az udvarokba, ahol sátrat állítottak. A piactér melletti házak, alagútszerű sötét kapualjam (Bodor ház) túl zárt kis udvarok szorongtak, hátsó kocsibejárattal, szűk csatornabűzös utcácskákra néztek. Szinte félelmetes érzés fogott el, ha erre jártam. Mint egy idegen város. Határán a kis görög templommal, s azon túl a kis utcácskával, amely a piachoz vezetett. Ebben az utcában volt nagybátyámnak, Rónai Rezsőnek órásműhelye, de már gyerekként is hallottam, hogy nem volt értelme beadni 47