Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)
Tyekvicska Árpád: Adatok, források, dokumentumok a balassagyarmati zsidóság holocaustjáról
tehát, hogy a 19 ember közül, akikkel egyszerre érkeztem ide és akikkel egyszerre kezdtem meg a munkát, ketten maradtunk életben, de én is csak azért tudtam megúszni, mert öt hét elteltével már nem kellett fizikai munkát végeznem, blokkschreiber [blokkírnok] lettem. A tábor parancsnoka Julius Ludolf Obersturmführer [főhadnagy] volt, akit naponta többször láttam, de józanul egyszer sem. Sajátkezűleg verte agyon a szerencsétlen embereket. Az SS őrök közül az öregebb osztrákok hacsak tudtak, segítettek rajtunk, sajnos ez nagyon ritkán fordulhatott elő. A német SS-ek kivétel nélkül naponta vertek és agyonvertek embereket. A blokkältesterek, kettő kivételével mind hivatásos bűnözők voltak, így többek között volt egy Schwartz nevű bécsi kasszafúró, aki magát Európa legügyesebb kasszafúrójának tartotta. Az én blokkältesterem egy Rudi Ulmann nevű falbontó betörő volt, aki azonban egyike a legtisztességesebb blokkältestereknek volt, bajtársias érzés volt bemie kifejlődve, saját előadása szerint 10 évi fegyházra volt ítélve és elvitték őt az SS-[e]k közé azzal, hogyha a kötelező szolgálati időt letölti, akkor amnesztiát kap. Többek között Majdanekben teljesített szolgálatot és azután visszajött hat hónapi szolgálat után, mert - mint nékem elmesélte - azokat a kegyetlenkedéseket, amelyeket parancsszóra kellett végigcsinálni ott, az ő lelkülete nem volt képes elviselni és inkább leüli a tíz évet. A hivatásos bűnözők közül került ki az egyéb lágerelőkelőség is, így pl. a kapók 7, schreiberkapók [írnokkápók], a bademeister [fürdőmester] pl. többszörös gyilkos volt. Ezek kevés kivételével mind zsarolták a häftlingeket, ütötték, verték őket és néhány tisztességesebb blokkältesternek és schreibernek egész bűvészmutatványokat kellett csinálni, hogy az agyonveréstől megmentsék az embereket. A blokkschreiberek mind politikai foglyok voltak, ilyeneknek tekintették a magyar zsidóságot is, egy-két kivételével nagyon népszerűek voltak a häftlingek között, sok életet mentettek meg. Rácz Pál Ungvár, Radó István Kalocsa, Dr. Fellner Ferenc orvos Budapest, Fischer Sándor Szatmár, Paul Ferenc tengerésztiszt legalább ötven életet mentettek meg saját életük kockáztatásával. Egy alkalommal kórházi revízió volt, amikor is a kórházi létszám 8 fővel nem stimmelt, erre a lágerführer parancsot adott, hogy nyolc embert ki kell végezni, így akarta a létszámot egyenesbe hozni. Dr. Hermann Hoffstädt berlini ügyvéd, aki a lágeraltester volt és aki legalább 1000 emberéletet mentett meg nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül, segítségével Rácz Pál, Fischer Sándor és én aznap éjszaka nyolc hullát csempésztünk be a kórházba, nyolc egészségesebb embert kiloptunk onnan és a nyolc hullát a kórházparancsnokság jelentette azzal, hogy ezek kivégzettek. A halál leggyakoribb oka az volt, hogy a kórházban, ahol egyébként négyen feküdtek egy 70 cm[-es] ágyban a tüdőgyulladásos és vérhasba[n] szenvedők egymáson, és ahol eleinte nem volt más gyógyszer, mint hypermangán és egy barna színű kenőcs, csak azokat lehetett felvenni, akiknek legalább 39,5 fokos lázuk volt. 39,4 fokos lázzal még nem vettek fel, azoknak munkára kellett menni és ha valaki lázas állapota következtében összeesett, akkor az SS-ek mindenki előtt agyonverték, mint szabotőrt. 7. A kápók kisegítő rendőri, fegyelmező és munkairányító feladatokat ellátó, több-kevesebb kedvezményben részesülő deportáltak voltak. 155
