Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)

Tyekvicska Árpád: Adatok, források, dokumentumok a balassagyarmati zsidóság holocaustjáról

Koncsek Gyula 1944. május 17-én adott be kérelmet a polgármesterhez épületüveg és porcelán kiskereskedői iparengedély kiadása iránt. Az engedélyt október 5-én kapta meg. Október 28-án ismét Vannayhoz folyamodott özv. Szügyi Gézáné üveges zsidó üzletének kiutalását kérve, amit november 8-ig valószínűleg meg is kapott. A levéllel kapcsolatban Vannay a következőket állította 1946. április 12-én, az igazolási ügyében tartott nyilvános tárgyaláson: „[...] ...mást mondott, mást érzett és mást tett az ember. [...] A polgármesternek szóló levelet nem kaptam meg, az nem nekem íródhatott, valószínűleg Korbássnak. Sem Kozárival [sic!], sem a nyilasokkal nem voltam oly viszonyban, hogy ezt nekem írták volna. Kozári nyilas vezető többször feljelentett, a nyilasok kérelmeiket nem is közvetlenül hozzám, hanem az alispánon keresztül adták be." Az alispánhoz írt. 1945. március 29-én kelt igazolási jelentésében Vannay a következőket adta elő: „1944. október 16-án délután 3 órakor a német Gestapo írásbeli parancsával a balassagyarmati nyilasok cca. [circa = körülbelül] 15 főből álló felfegyverzett járőre feleségemmel együtt elfogott, s a balassagyarmati börtönbe kísért, ahol 15 napig voltam letartóztatásban és kibocsájtásom után házi őrizetben. " (Iktató, 3998. és 7395. szám - NML. V. 83. 66. 14/1944. - NML. XVII. 406. 3. dr. Vannay Béla.) 30. VOJTKÓ ISTVÁN BALASSAGYARMATI LAKOS VISSZAEMLÉKEZÉSE A VÉSZKORSZAKRA (RÉSZLETEK) [...] Már a megkülönböztető sárga csillag viselésének időpontjától kezdve észrevehető volt, hogy a zsidó családok tagjai kevesebbet járnak ki az utcákra, sokan szinte a fal mellé lapulva közlekednek, lehajtott fejjel. Eleinte ez amolyan természetes reakció volt részükről, pedig a józan ész értelmével egyszerűen nem lehetett felfogni, hogy miért bűn az, ha valaki zsidó családba született. Néhány nap múlva aztán már jogosan féltek, mert felelőtlen suhancok, a „Leventé"-ben antiszemita módon nevelt fiatalok a nyilas érzelmű felnőttektől tanult csúfolódó, szitkozódó gúnyversekkel, fenyegető jelmondatokkal molesztálták azokat a csillagot viselőket, akikkel találkoztak. Az is előfordult, hogy az utcán egyedül ballagó zsidógyerekeket közrefogták, szidalmazták, vagy meg is verték. Különösen az ortodox, tehát hagyományos viseletben járók voltak a gúnyolódás céltáblái. Az Óváros tér - Zichy utca sarkán állt a rituális zsidófürdő épülete, amelyet 1912. novemberében újított fel és nyitott meg Tusák Vilmosné. Minden ünnep előtt, általában péntekenként jöttek a fürdőbe, - még a megkülönböztető csillag viselése után is a hitbuzgó izraeliták. [...] 136