Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)

Történelem - Zólyomi József: Az Engelsdorfer család leszármazási táblázata

biztosító társaságok felhívásai és kötvényei, a mezőgazdasági gépgyártók prospektusai, az ezekkel történő levelezések a tulipános láda fiókjába, majd az első világháború után a katonaládába kerültek. Itt őrizték később a földosztás, a termények, állatok beadására vonatkozó iratokat, az adónyilvántartás könyveit is. Az egész megyében végzett gyűitőútjaink során ez utóbbi iratokat találtuk meg a legtöbb helyen, még a századunk első féléből csak szórványos levelezésekre, dokumentumokra bukkantunk. A kutató a paraszti irattárak hiánya miatt, egy-egy család történetének megírásához csak a levéltárakban, a plébániákon őrzött dokumentumokat, a közelmúlt eseményeinek rögzítésénél az adatközlők visszaemlékezéseit használhatja. A parasztság egy szűkebb közösségének, vagy egyes tagjainak tudományos vizsgálata nem újkeletü. A múlt század közepétől figyelemmel kísérhető öltözködési kultúrájuk, szokásuk, gazdálkodási rendjük stb. vizsgálata. De az a kutatói igény, hogy egy paraszt család eredetét, összetételét, generációjának továbbélését vizsgálja több évszázadon át, nem tekinthető réginek. Csupán egy-két évtizedes múltra tehető az a törekvés, hogy egy család összegyűjthető adatain keresztül elemezze a demográfiai változásokat, a névadás, a keresztszülő választás, a házasodás szokásait, az öröklési rendet, a vagyonból kiszoruló családtagok megélhetési lehetőségeit. A családi mikrovizsgálatokhoz előbb el kell készíteni az adott település adatainak részletes feldolgozását, mert csak ekkor állapíthatjuk meg, hogy a kiválasztott család miként követte a falu közösségének szokásait, Íratlan szabályait. A tanulmányunkban bemutatásra kerülő Engelsdorfer család Nógrád megye egyik német településén Berkenyén telepedett le. Vallásuk római katolikus, megélhetésük fő forrása a földművelés volt. A középkorban már létező, de a török háborúk következtében elpusztult falut, a váci püspök telepítette be frankóniai németekkel 1718-ban.' A mindössze 24 féltelkes szabadmenetelű jobbágy megélhetését biztosító falu határa, néhány évtized múlva szűknek bizonyult. A váci püspök kénytelen volt 1753-ban engedélyezni az itt élő és a más német falvakból érkező telepesek elhelyezésére egy új falu alapítását, melynek neve Szendehely lett. A Szendehely melletti, a középkorban már létező Katalin pusztát ugyancsak 1753-ban kezdték benépesíteni evangélikus vallású németekkel, de a 18. század végére a pusztát már a szendehelyi katolikus vallású zsellérek lakják. A 18. század végéig a németek mellett több magyar és szlovák család letelepedéséről is tudunk Berkenyén és Szendehelyen, akiknek ősei 1718-ban, illetve 1753-ban és az azt követő évtizedekben népesítették be a három települést. Az eddig összeállított családlapokból, leszármazási táblázatokból megállapíthatjuk, hogy az egyes családok száma jelentős eltérést mutat a közel három évszázad alatt. Példaként megemlítjük, hogy a Szegner családnevet viselők közül 227 fő kötött házasságot 1725-1980 között, míg az Ogl családból - ugy anezen idő alatt - csupán 67 fő. Még 1. ZÓLYOMI József: 1990. Adatok a Nógrád megyei német telepítésű falvak történetéhez 1848-ig. In: Egyesületek, iskolák, nemzetiségek Nógrád vármegyében a 18-20. században. Salgótarján, 1990. 8