Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)

Történelem - Zólyomi József: Az Engelsdorfer család leszármazási táblázata

cn ment férjhez Barta László lakatoshoz, aki Nagyicián született, de Nógrád községben lakott. Ferenc, aki kőműves mesterséget tanult. 1981. december 19-én vette cl velcségül Kollár Edit váci lakost. Ez utóbbi házasságában egy fiú (Dávid) és egy leány (Edit) született, akik még tanulók Tanulmányunk eddigi részében az Engclsdorfcr család Icrfiági leszármazását mutattuk be. A/. alábbiakban megkíséreljük összefoglalni azokat az eredmény eket, tanulságokat, amelyeket a vizsgált család tagjainak vázlatos bemutatása adhai Az örökösödési szokások nyomon követéséből megállapítható, hogy a szülök a gazdaság irány ítását még életükben igy ekeztek átadni, az esetek többségében a legidősebb fiúnak. Konkrét esettel bizonyítottuk, hogy a zsellérsorsra jutott testvérek nem könnyen fogadták el a megváltozhatatlan örökösödési szokást. Egy ideig arra törekedtek, hogy beleszóljanak a gazdaság irány ításába, a jövedelem feloszlásába, a szülői házat elhagy ni kény szerülő testvérek jussának megállapításába. A leány a jobbágy gazdaságot nem örökölhette. Kivétel ez alól csak abban az esetben volt. ha a családfő fiúörökös és végrendelet nélkül halt meg. Ebben az cselben a leány férje lelt a birtok irányítója és örököse. A leány ha férjhez meni lakodalmának megrendezését, ruhái, bútort, ágyneműt, némi készpénzt kapott. Hozományához tartozhatott még a szőlőültetvény - c/. a szülői házból kikerülő legénynek is járt - és egy malacot. A telkes gazdák leányainak hozomány a kiegészülhetett fejőstehénnel, borjúval, ökrös - vagy lovas fogattal is. Természetes, hogy az utóbbiak férjhezmenési esélye jobb volt. hiszen a párválasztás többsége nem érzelmi, hanem vagyoni meggondolások alapján történt A mostoha szülök - mint erre már rámutattunk - a befogadó család örökségéből ki voltak zárva. A három évet meghaladó házassági együttélés ugy an némi készpénz juttatást biztosított az egyedül maradó mostoha szülőnek, de élete végéig tartó szállást, eltartást nem. Házastársa elhalálozása után a befogadó család házát cl kellett hagynia, szüleinél, testvéreinél húzódhatott meg. vagy újabb házassággal enyhíthette megélhetési gondjait. Berkeny e társadalma - mint ezt a bemutatott család adattára is bizony ítja - gazdákból és zsellérekből tevődött össze. A zsellérek majdnem mindegyikének volt jelentős szőlőültetvénye. Termésének értékesítéséből (szőlő, bor) eny híteni lehetett a megélhetés költségeit, biztosítva volt az anyagi javak egy része beszerzésének forrása. E/. mellett fel kellett vállalniuk a napszámba járást is. hiszen mindennapi megélhetésüknek ez volt a/ alapja A falusi gazdák, a püspöki uradalom mindig adott a zselléreknek munkát A gy akran jelentkező munkaerő túlkínálat a béreket az adatközlők visszaemlékezése szerint - erősen leszorította. A két világháború között egy köcsög tejért, egy darab szalonnáért dolgoztak egész nap a gazdák földjén. A zsellérek közül néhány an lovat is tartottak, hogy fuvart vállaljanak, hiszen ez könnyebb és jövedelmezőbb munkának igérkezett.mint a gazdák földjének művelése. Megnyugtató választ ma sem tudunk adni arra. hogy a lalu elszegényedett, nehezen élő családok tagjai miért nem vállalkoztak valamilyen mesterség elsajátítására. Korábban felhívhattuk a figyelmet arra. hogy a Berkenyével határos Szendehely sváb lakói közül, a 19. század első felétől, egy re többen tanulták ki a kőműves, ács. 23