Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)

Források - Petrik Iván: Nagy Iván publikációs jegyzéke

nem érezhette pályája kimagasló eseményeinek az ilyen jellegű írásokat egy olyan ember, aki mindig is a legszigorúbb elveket vallotta, ha a munkájáról volt szó.

5 Az 1851 előtti publikációi még egy "induló" értelmiségi útkereséseit mutatják, s habár a történeti érdeklődése már megmutatkozik, nem teljesen egyértelmű az irányultsága. A szakirodalom egybehangzóan Velencébe utazását, illetve az ehhez kapcsolódó akadémiai megbízatást tekinti annak a meghatározó momentumnak, mely a történészi pályára vezette 6 Ettől kezdve tehát - lényegében a forrásként közölt publikációs jegyzék megnyitásától (1851) - valamennyi újonnan induló, kifejezetten tudományos folyóiratban jelen van írásaival. 7 Ha e hatalmas életmüvet akarjuk valamiféle rendszerbe sorolni, osztályozni a legmegfelelőbbnek tűnik magához Nagy Ivánhoz fordulni. 1873-ban az Akadémiának benyújtott, tudományos munkásságát feltérképező irodalomjegyzékben

8 publikációit tíz nagyobb egységbe sorolta: I. Életrajzok. II. Helyrajzok és régészet, III. Országos történetiek, IV. Irodalomtörténetiek. V. Czímcr- és Pccsét-taniak. VI. Történeti Emlékiratok s Levéltári búvárlatok, VII. oklevéltaniak, VIII. Nemzéktaniak, IX. Szerkesztések, X. Nagyobb önálló kiadások. A jegyzék végén még megjegyzi "Ezen dolgozatokon kívül számos apróbb, különféle történeti czikkek a folyóiratokban és lapokban." Munkáinak az egészét vizsgálva arra a következtetésre juthatunk, hogy a tágan értelmezett történettudomány minden vonatkozásával foglalkozott, különösen kiemelendő a segédtudományok terén kifejtett erőfeszítéseinek úttörő volta. Az első évek publikációiban igaz még a helytörténeti és életrajzi jellegű munkák vannak túlsúlyban, de már ekkor a "nötécsi bírák pecsétjéről" értekezik, s nem sokkal később kiadta legmaradandóbb müvét a Magyarország családait. Ezt az úttörő munkát ismerik el 1883-ban pályatársai azzal, hogy a Heraldikai és Genealógiai Társaság alelnökévé választják. Publikációinak magas száma feszített munkatempót feltételez, s a 60-as évek második felétől a 70-es évek végéig terjedő időszakot tekinthetjük a legtermékenyebb korszakának.

9 Életrajza tökéletes magy arázattal szolgál: a fővárosban töltött évek ezek, és a pesti Egyetemi Könyvtárban dolgozván minden feltétel adva volt az elmélyült munkához. Életútja, egy másik felvetődő kérdésre is megadja a választ, ugyanis a publikációs jegyzékből az derül ki, hogy 1878 és 1882 között szinte alig jelentetett meg valamit. A magyarázat itt is egyértelmű, 1878-ban egészségügyi 5. Csupán a Cergheö Gézával a Siebmacher-iigyben való konfliktusára utalnék - említi többek között NAGYBÁKAY Péter: Nagy Iván heraldikai és genealógiai munkássága című tanulmányában. In: Múzeumi mozaik, Salgótarján, 1986. 6. KOVÁCS Anna: Nagy Iván (1824-1898). In: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. században. Salgótarján, 1989. Dr Szabó Károly tanulmánya. In: Nagy Iván verses naplója a szabadságharc korából Balassagyarmat, 1967. VÁRKONYI Ágnes: Nagy Iván a történész. In: Múzeumi mozaik, Salgótarján, 1986. 7. Ezek az Új Magyar Múzeum, Akadémiai Értesítő, Történelmi Tár, Századok, Archeológiai Értesítő, Turul, Irodalomtörténeti Közlemények voltak. 8. Lásd: 11. számú jegyzet 9. 1865 és 1876 között jelent meg a publikációinak egyharmada. 233