Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)
Néprajz - Limbacher Gábor: Gyógyítóasszony a Karancs-hegy lábánál a 20. század utolsó évtizedében
"Aszón Iák. hogy mondjam meg, minden meg van enge live. (...) Mer annyi fényképezés volt, de még senkinek nem sikerült." A környezetében lévő ismerősei is arról számoltak be, hogy "Mária nénit nem fogja a fim." Ez, - a hétéves kori természetfeletti képességgel és az 1975-től átvett "vékony", tejes étrendjével együtt - a nyilvánvaló társadalmi-kulturális változások és különbözőségek mellett is emlékeztet táltosi tulajdonságokra, melyek egyike, hogy a táltos testét nem fogta a golyó. 2 5 A fényképezőgép és a lőfegyver hatástalansága egyaránt a célba vett személy természetfeletti erejét jelzi. A gyógyítóasszony házától, az ő vezetésével száznál is többen indultak el a meredek hegyoldalnak, inkább nők, de férfiak is, inkább falusiak, de városiak is, inkább ötven és hetven év közöttiek, de fiatalabbak, sőt tizenévesek is. A "leendő" forráshclyhez, majd a kegykápolnához tartó zarándoklatot Karmanné sajátos liturgia szerint vezette, mely egyfajta transztcchnikaként is szolgált. Az indulást követően egyéni dallamvezetéssel adta elő a "Jöjj Szentlélek Úristen" kezdetű katolikus éneket. Menet közben ezt, az eseményre utaló, "égi sugallat szerinti" saját szerzésű szenténekkcl folytatta, melynek szövege: "felső sor érthetetlen] Egi kápolnába sietnek az emberek Hová is mennének, nincs már sehol sem (v. szent?) hely, A fák lombjai között lesz az én puha ágyam. Madárcsicsergés az hallatszik, messze már csak homályban. Egy nőjön felém, kis korsó a karján. Vizet merítettünk a szent forrásnál Igyatok belőle, ez az élet vize. Atnyalábolja kis korsóját, tovább sietett. | j: Néznek utána az emberek, ki volt ez a nő, A szép Szűz Mária: \ \" Majd egy másikkal folytatta "Dicsérünk Téged ó Mária, Egeknek királyné asszonya. Nézz le a magyarra, ne hagyd el a magyart soha. O dicső Szűz Mária. | Köszönt Téged magyar néped, ó Szeplőtelen Szüzanya, Ne hagyd el a magyart soha, ne hagyd el a magyart soha. O dicső Szűz Mária: \ \" Ezután még a "Szentek Istenétől tanult" másik éneket adott elő, a hegyi emelkedőn, menet közben. A meredek ösvényhez érve akadozva haladt a nép. egymást bíztatják: "Kapaszkodni kell. Kapaszkodjanak, húzzák egymást, mer nem haladunk. " Menet közben szót tudtunk váltani a gy ógyítóasszonnyal, aki elmondta, hogy idő híjján naplót nem vezet, bár kellett volna. "Azt mondta Szentek Istene, leülünk, oszt majd besegít." A Szentek Istenével mindennap "beszél". "Most is beszélek velők, aranyosaim. Majd jön le mingyá. Ha odaérünk az útho " Időközben a nép egyik része a lankásabb kerülőútra tért A két út egy becsatlakozásánál lévő hajlatnál 25. Ld. Magyar Néprajzi Lexikon 5. Budapest 1982., "táltos" címszó. 216
