Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)

Néprajz - Limbacher Gábor: Gyógyítóasszony a Karancs-hegy lábánál a 20. század utolsó évtizedében

Származás, életút, személyiség, kiválasztottsága-elhivatása A gyógyítóasszony a Nógrád megyei Dorogházán született 1925 táján,

5 ahol apjának cementlapkészítő üzeme volt, és két holdnyi földet is birtokoltak. Édesapja árvákat vett gondozásba, élelmüket és ruházkodásukat biztosította, s ők alkalmazottként dolgoztak nála. E gyermekkori mintának is szerepe lehetett abban, hogy később a gyermekszülésre nem vállalkozható Karman Istvánné összesen nyolc fogadott gyermeket nevelt. Személyiségét, vallásosságát egyaránt sajátosan alakította, hogy elmondása szerint kicsi kora óta mindig voltak látomásai. "... de én természetesnek vettem. Búcsúkba mentem, és olyan gyönyörű szépséget mutatlak, meg égi dolgot mindent." Transzcendens érzékelése szempontjából hét éves korál kiemelkedő jelentőségűnek tartja. A hagyományos társadalmakban az égi erők és a földi szükségletek közti mediátori szerepet betöltő, természetfeletti erejű személyeknél szintén nem ritka, hogy a hét éves kor a későbbi tevékenységre utal. és kiemelkedő jelentőséggel bír, mint ahogy a magyar népi hitvilág táltosánál is. Továbbá megtalálható e sajátosság helyenként a hagiográfiai irodalomban, ponyvanyomtatványokon is.

6 A gyógyítóasszony esetében: "má hét éves koromba éreztem, hogy így magukró. tudtam beszélni, csak úgy. Má észre vettem, hogy az élőkről is tudtam beszélni, sorsáról, (gv: Már a jövőjükről is?) Persze. De édesapám meg\'ert nagyon. Hagyd abba. mer aszongya a családba te vagv az. ami itten valami nem stimmel Olyan különleges vagy. lis nagyon szigorú ember vót. (...) Mikor oszlán férhö jöttem, a férjem meg aszonta. hogy miér ne engedné meg. Beszélhettem mindenkinek a sorsáról." Kilenc éves korában életre szóló baleset, betegség éri. Otthoni játék közben elesik egy cementlap készítéshez szolgáló kőrakáson, és farcsonttörést szenved. "És azt mondta az orvos, én már munkaképes soha többet nem leszek. Azt mondta édesapám, én már nem mehetek férhö. No. majd üzletbe telt be. Nyitott egy üzletet. Aztán, mikor kezdtem serdülő lenni, azt mondtam, hogy megyek, nekem favágó [segítség] kell. Nem maradok így. Csináltak egy szoba-konyha-spajzot. fürdőszobát, ez a tiéd lesz kislányom." Megbetegedését követően, lánykorában, édesanyja mellett kivezették a Mátrába, az akkoriban létesült Hasznosi Szentkúthoz, menvnyei segítséget remélve. Tizennyolc éves korában agyhártyagyulladást kap. melyből kigyógyul. Egy dorogházi legénnyel már jegyben jár, amikor ifjúkori kedvesével, a katonaságban és fogságban töltött hét évi távolléte után találkozik, és hozzámegy feleségül. Férje azonban két és negyed év után meghal. "Akkor a barátja már a temetésen kiszemelt, megkért. Aszontam. hogy csak egy év múlva lehet róla szó, most senkihez sem. (...) Akkor, majd elhozott ide /jelenlegi lakásába/, de nagyon jó ember vót. Még a szélnek se hagyott megfújni." 5. Korára vonatkozó kérdésünket nem tartotta megválaszolandónak. 6. Lásd pl. Magyar Néprajzi Lexikon 5. kötet. típ. 1982., táltos címszó. 204