Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)
Néprajz - Lengyel Ágnes: Életkori szokásokhoz kapcsolódó imádkozási gya-korlat és vallási cselekmények egy Nógrád megyei településcsoportnál
tos szertartást jelent, amely a serdülőkorú fiatalokat a gyülekezet teljes jogú tagjává avatja. A terényi evangélikusok körében a konfirmálás a II. világháború előtt nagypénteken volt, később - talán a katolikus elsőáldozási időpont hatására - ez, a Húsvétot követő Fehérvasárnapra tevődött át. A terényiek a konfirmálást "első gyovónás"-nak nevezik. Az előkészületeket, a hittételek, a kis és nagy Káté megtanulását a lelkész vezetésével már februárban megkezdték. A szertartás előtt a fiatalok "búcsúzkodtak" szüleiktől: "Búcsúzkodtunk mikor mentünk gyovónni (...) Hogy ugye bocsássanak meg, a vétkeinket. Köszönjük a nevelést. " 5 7 A konfirmandusok az oltár előtt "feleltek", majd a sikeres vizsga után a "tisztelendő úr ráteszi a kezét az ifjú fejére és elmond egy szent igét mindenkinek a feje fölött. Es így megy sorba." 5* A szertartáson a szülők, nagyszülők és keresztszülők vannak jelen. Katolikusok köréjben a bérmálás szentségénék felvételére 4-7 évente került sor. Pünkösdkor. Ilyenkor bérmakeresztanyát választanak, aki korábban a keresztszülővel azonos volt. Evangélikusoknál a konfirmációhoz kapcsolódóan ilyen rokonsági forma nincs. Egyházi kezdeményezésre kialakult gyakorlat, hogy a 40-es évek óta mást hívnak bérmakeresztanyának, 5 9 és a másik keresztanyát ettől "keresztvizi" jelzővel különböztetik meg. Bérmáláskor bérmanevet is kapnak a fiatalok, mely legtöbbször a bérmakeresztszülő neve. Kivételesen fordul elő, hogy vallási tanításból vett példa alapján történik a választás: "Szivemben volt ez a Veronika név. Ahogy keszkenőjét nyiijtja. Böjti imádságba van. Oszt sokan mondták, nincsenek is Veronák a faluba nagyon," 6 0 A bérmáláskor kapott ajándék lehetett brokátselyem-, vagy szövetszoknya és gyakori a bérmakeresztanva által való megvendégelés. Vallási ajándék kevésbé jellemző. A konfirmálással, bérmálkozással a fiatalok magasabb korcsoportba léptek, s a templomban a lányok már a "leánysorba" állhattak, s részt vehettek a vasárnap délutáni táncban. A leányok egy része már 12 éves kora körül belépett a Rózsafüzér Társulatba. (2. kép) Adatközlőnk édesanyja három teljes rózsafüzért imádkozott végig rendszeresen, így biztosította ha leányai esetleg nem végzik el a rájuk eső részt. 6 1 A vizsgált településcsoporthoz közeleső Herencsényben a 16 éves lányok "leánykörbe" tömörültek. A leányköri tagok "ax'atása" a Hiszekegy közös imádkozásával történt. Férjhezmenetelkor feszületet kaptak, s a házassági szertartás során erre esküdtek fel. Sajátos imádkozási szokások ifjúkorban is megfigyelhetők, ha ekkortájt az élet egyéb kérdései kötik is le a figyelmet. A leányok például jó férjért imádkoztak: "Lyánykoromban imádkoztam egypárszor, hogy jó férjem legyen, lldvözlégyet. Miatyánkot, Hiszekegyet. Istenem segíts meg, hogy jó férjem legyen. " 6 2 57. Kusnvár Mártonné, Csernyi Mária, evang. sz.: 1924. Terény. 58. Uő. 59. KAPROS Márta 1986. 254. p. 60. Tóthpál Józsefné, Majoros Rozália, róm. kat. sz..: 1912. Szandaváralja. 61. Benedek Ferenené, Détári Mária, róm kat. sz.: 1912 Szandaváralja. 187
