Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)
Néprajz - Lengyel Ágnes: Életkori szokásokhoz kapcsolódó imádkozási gya-korlat és vallási cselekmények egy Nógrád megyei településcsoportnál
"[A gyermek] Addig nem kapóit kenveret, amíg nem imádkozott, addig nem kapott. " 5 3 "Le köllött térbetyiilni az asztal lábához, úgy imádkozni az Úrangyalát esti harangszókor. " 5 4 "Ketten válunk testvérek aztán nagyanyámmal imádkoztunk. Édesanyám is ott vót, dehát neki ugye vót dóga. Sok föld vöt, neki vöt dóga mikor mi imádkoztunk. Az evangélikusok gyermekkorukban még szlovákul imádkoztak, hiszen a családban is így beszéltek. Vegyes vallású családokban mindenki "magának" imádkozott, azaz külön és nem hangosan végezte az imádságot. Rendszeres vallásgyakorlási alkalmat jelentett és nagy hatást gyakorolt a vallásos nevelésben az iskola és a tanító is: "Én az imádságot el nem hagyom soha. mer az iskolába a tanító is arra tanított. " 5 6 Terényben az evangélikus és katolikus felekezet külön iskolába járt, de ott az evangélikusok is magyarul imádkoztak és tanultak, csak a vallásos énekeket énekelték saját nyelvükön. Mindkét felekezetűek iskolájában reggel, délben és a tanítás végeztével közös imádkozás folyt. Miatyánkot, Hiszekegyet és katolikusok az Üdvözlégyet, Úrangyalát is imádkozták. Hazaindulás előtt az "Én Istenem, jó Istenem..." kezdetű esti imát mondták cl mindkét felekezetnél. Az 5-6 éves katolikus gyermekek már ministráltak a templomban a nagyobbak mellett. Elsőáldozásra 8 éves korukban került sor. Ez fehérvasárnapon (Húsvét utáni vasárnap) történt. Elsőáldozás előtt a pap kérdéseket tett fel a gyermekeknek, akiknek ekkorra tudniuk kellett a Hiszekegyet, Miatyánkot, Üdvözlégyet, a Tízparancsolatot, Hét szentséget és a gyónási imát. Módosabb családban a gyermekek ilyenkor ajándékot is kaptak a szülőktől vagy keresztszülőktől, mely lehetett rózsafüzér vagy imakönyv is. A visszaemlékezések szerint kb. a 40-es évektől elsőáldozási emléklapot kaptak a paptól. Búcsújáróhelyekre - például gyalogosan Szentkútra - kb. 10 éves kortól vitték magukkal évente egy-két alkalommal a gyermekeket, akik a felnőttekkel együtt végezték menetközben az imádságot, éneket. Ifjúkor Vallási értelemben az. ifjúvá, felnőtt kereszténnyé válás katolikusok körében a bérmálással. evangélikusoknál pedig a konfirmálással történik meg. A vizsgált településcsoportnál ezekre a 12-14. életévben került sor. A korfirmáció az elmúlt kétszáz esztendő protestáns egyháztörténete során kialakult, befogadással kapcsola53. Johannes András, evang. sz.: 1913. Terény. 54. Özv. Tóth Jánosné, Koplányi Teréz, róm. kat. sz.: 1915. Szanda. 55. Koplányi Józsefné, Krátki Rozália, róm. kat. sz.: 1922. Terény. 56. Brozsa Pálné, Brozsa Mária, evang. sz.: ?Terény. 186
