Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)

Néprajz - Lengyel Ágnes: Életkori szokásokhoz kapcsolódó imádkozási gya-korlat és vallási cselekmények egy Nógrád megyei településcsoportnál

s/ülőkön, nagyszülőkön kívül - egyéb rokoné, annak ellenérc, hogy ők a keresztségi fogadalmukban a gyermek vallásos nevelésére ígéretet tettek. Sajátos módon és elevenséggel értelmezi e vállalást egy szandai cigány fiatalasszony: "Ez egy lélekváltós. Hogy megváltom a lelkét. Hogy. hogy a kicsit viszi a templom elé. mer az egy kis pogány az Isten színe előtt. (...) Es énnekem nem kell, hogy mittudom én mit vegyenek. Olyan nagy ajándék nem kell. Csak hogy a gyerekemnek a lelkét megváltsák. Hát az olyan, hogy nem ördög, se nem pogány, hanem az Isten gyermekévé válik a gyerek. Valójában a bűnét fölvállalja az a keresztmama. Mer az a lélekváltság. Ez így van. Amíg olyan kicsike, fölvállalja a bűnét. Azér mondják, hogy lélelcváltás. Az én lelkemet fölajánlom az ő lelkéér. "

4

2 A keresztszülő ajándékai túlnyomóan profán jellegűek: pénz, ruhácska, ruhaanyag, sütemény, illetve elsőáldozásra, bérmálásra rózsafüzér, imakönyv lehetséges. A keresztszülők rendszeres imádkozása keresztgyermekükért nem jellemző. A keresztnév-választás szokásában a családban, rokonságban előforduló nevek meghatározóak, nem a védőszent vallásban betöltött funkciója kerül előtérbe, bár katolikusok bizonyos fokig számontartják azt, s esetenként imádkoznak saját, illetve gyermekeik védőszentjéhez. Evangélikusok esetében "védő" szentről nem beszélhetünk, de egyes vélemények e téren is tükrözik a katolikus befolyást: "Nincs, nálunk nincs sajnos, hát nálunk nincsen. Elég sajnos, hogy nálunk nincsen. De a Mária nevet tiszteljük, mer Jézusnak az édesanyja. (...) Hát tiszteljük, csak nem imádjuk úgy, hát minket nem tanítottak úgy, no. "

4

3 A gvermekágy időszakában az anyára, tisztátalansága miatt, számos tiltás vonatkozott (nem léphetett ki a házból, nem meríthetett a kút vizéből stb ), s ahogyan . gyermeke a keresztelőig, ő az avatásig volt kitéve az ártó hatalmak rontó befolyásának. Mégis, múlt század végi népi hit szerint, ha gyermekágyban hal el az asszony, bűnbocsánatot nyer Istentől, s azonnal a mennyországba jut.

4

4 A gvermekágy idejét, a keresztelőt kb. egy héttel követő avatás (egyházkelő) templomi szertartása zárta le. Az avatáson a bábaasszony, esetleg más női hozzátartozó vett részt. A korábbiakban az avatás hétköznap is történhetett, s nem kapcsolódott miséhez vagy istentisztelethez, mint ahogy az később általánossá vált. A gyermek az avatáson nem mindig vett részt, bár az alföldi Kecelről ismeretes adat szerint élt az a népi felfogás, hogy "a gyereknek ott kellett lenni, a Mózes törvényibe is ez vót. "

4

5 Az evangélikus avatási szertartáson "a papocska imádkozott a családér, gyerekér, szép beszédet mondott "

4

6 A lelkész, kezében égő gyertyával, a bábaasszony a gyermekkel, és az anya körüljárták az oltárt. Az anya az oltárra pénzt helyezett. Katolikusoknál az édesanya kezében égett a szentelt gyertya, a pap imádkozott, s vele együtt mondta a bábaasszony a Hiszekegyet és a Miatyánkot. Vannak 42. Csonka Károlyné, Mátyás Erzsébet, róni.kat. sz.: 1961. Szandaváralja. 43. Csordás Andrásné, Oezot Mária, evang. sz.: 1924. Terény. 44. DÖRFLER Fanny W. 1893. 208. p.: "Az ilyen asszony hulláját temetése előtt a templomba viszik, mert a nép jöl/őgása szerint avatását meg kell tartania." 45. NAGY VARGA Vera 1984. 984. p. 46. Csordás Andrásné, Oezot Mária, evang. sz.: 1924. Terény. 184