Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)
Néprajz - Lengyel Ágnes: Életkori szokásokhoz kapcsolódó imádkozási gya-korlat és vallási cselekmények egy Nógrád megyei településcsoportnál
Az cletkcptelen gyermeket a bábaasszony megkeresztelte, szenteltvízzel meghintette. Terényben már a 19. században okleveles bábák működtek, akiket kiképeztek arra is, hogy a vallásnak megfelelő módon kereszteljék meg a rászoruló újszülöttet. 3 3 A gyermek fürdetővizébe ugyancsak öntöttek szenteltvizet, s ezt megtették még nagyobb gyermekek fürdetésekor is. Egyes esetekben a bábaasszony távozása után a szülőasszony édesanyja vagy anyósa szentelt vízzel még "megszentelte" a gyermeket. Dunnikájára rózsafűzért kötöttek. A gyermekágyas asszonynak "sátoros ágyat" készítettek. A lepedővel elfüggönyözött ágyat szentelt vízzel meghintették, esetenként ez is a bába feladata volt, s egyéb rontás elhárítására szolgáló mágikus tárggyal védték.: 3 4 "Az azér volt, hogy a rossz lélek ne férkőzzön oda, mer mindég beszélték, hogy szokták így a fekvő asszonyokat nyomdosni míg nincsenek beavatva." 3* A gyermekágyas asszony nyakában, kezében, vagy párnája alatt mindig ott volt a rózsafüzér, a legnépszerűbb katolikus imaájtatosság megszentelt tárgyi eszköze. A gyermek mellett katolikusok helyenként szentelt gyertyát égettek, imádkoztak, éjszaka is világítottak, hogy elkerüljék a rontást, melynek veszélye a keresztelőig fennállhatott. A keresztelő a keresztény egyházba fogadás rítusa, de a szertartás révén a gyermek nemcsak az eredendő bűntől szabadul meg, hanem a néphit szerint a rontó hatalmak kezdeti befolyásától is. Még manapság is találunk példát a keresztelés döntően mágikus fölfogására környékbeli cigányok esetében. Sírós, nyűgös gyereküknek ezért siettették a keresztelőt, hogy a szentség föladása változtassa meg ezt az állapotot. 3 6 33. Surány-Terényi evangélikus parókia egyházlátogatási jegyzökönyve. 1978. A keresztelés szövegfonnuláját a terényi bába más asszonyoknak is megtanította: "Én téged megkeresztellek az Atyának, a Fiúnak, a Szentlélek Istennek nevében. Ámen." Benedek Ferencné, Détári Mária, róni. kat. sz.: 1912. Szandaváralja; Lásd még KAPROS Márta 1986. 233. p. 34. Lásd bővebben KAPROS Márta 1986. 176., 195. p.; 1990. 20. p.; KRUPA András 1973. 194. p. Az evangélikus szlovákok körében a sátoros ágy neve: "mlagyecskina", azaz "fiatalasszony ágya". (Csordás Andrásné, Oczot Mária, evang. sz.: 1924. Terény.) 35. "(...) Megszületett egy asszonynak gyerek vagy lyányka. Oszt azt is nyomták. Meg elvezették az asszonyt. A fekvő asszonyt az ágyhói kivezették, hog\' a komaasszony hívja. Gyere ki aszongya, itt van a komaasszonyod. (...) Mikor kiment az asszonyka, csak abba az egy szál ruhácskába, akkor megint, ide gyere itt vagyok. Oszt annyira, hogy kicsalta a faluból Otet a hang. Oszt úgy nem tudott ellenállni, hogy ne ment vóna, csak ment a hang után. Hát mikor reggel mennek he, az asszonynak az ágya üres, a kisbaba ott van, az asszony sehol, keresték a kútha, mindenütt. Hát mán hire ment a faluban, hogy elveszett és elveszett. Keresésére indultak. Erdőbe lanálták meg. Egy fa alatt, ott didergett az asszony. Majd megfagyott. Mondták neki, hogy, hogy kerültél ide, hát egy hang, annyira csalt, liogy a komaasszonyom, liogv csak gyiíjjek, gyüjjek, osztán megtanálták és hazavitték. Kocsin vitték haza, vittek dunnát, betakarták, otthon magához tért." (Tóthpál Józsefné, Majoros Rozália, róni. kat. sz.: 1912. Szandaváralja.) 36. Fazekas Eszter, róm. kat. sz.: 1967. Cserhátsurány. 182
