Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)

Néprajz - Lengyel Ágnes: Életkori szokásokhoz kapcsolódó imádkozási gya-korlat és vallási cselekmények egy Nógrád megyei településcsoportnál

hogyha ezt az unokámat megtartja (kinek s/.ülctcsét megelőzően az anya permettől fertőzést, majd idegösszeroppanást kapott), akkor egy o/tárteritőt veszek."

1

6 Nem volt problémamentes azon kérdésben képet alkotnunk, hogy szerintük a magzat élete mikor kezdődik és mikortól van lelke. Tapasztalataink szerint e kérdések a vizsgált kultúrának nem explicitté tett rétegéhez kapcsolódnak, e téma az eddigiekben nem képezte tudatos mérlegelés tárgyát. így a hirtelen alkotott válaszok mellett az. a benyomásunk alakult ki, hogy kulturálisan evidensnek számított, hogy a megfogant élet jövője csak a sors adta módon alakuló további élet lehet, s ezen evidencia fölöslegessé tette a kérdéseinkkel kapcsolatos megfontolásokat. A magzati élet értékével és létével kapcsolatban még segítik az eligazodást a magzati korú halottak temetési szokásai, melyekről később lesz szó. Evangélikus és katolikus adatközlőink egységes véleménye szerint az élet a fogantatással kezdődik. Megoszlanak azonban a vélemények a tekintetben, hogy a magzatnak mikortól van lelke. Egyesek szerint már a fogantatás pillanatától, mások a magzat első mozdulásától számítják ezt: "Mingyán van annak lelke. Az mingván ember. "

,

7 "Fogantatáskor má mingyán van lelke. Hát mán teste nő, akkor a telek is női benne."'

8 "Mikor má megmoccan, akkor má egy kicsit nagyobb, amikor má egv kicsit ki van fejlődve, akkortól van le Ike. "

]

9 A bizonytalanság ellenére is a magzatelhajtás - bármilyen korán történi is - súlyos bűnnek számít az idős, vallásgyakorló asszonyok körében,

2

0 melyért e világon vagy a túlvilágon meg kell bűnhődni. A norma betartása, és az ilyen cselekedettől való elriasztás érdekében számos hicdelcmtörténct ismert: "Itt is mondták, hogy elhajtotta a gyereket (...) Oszt akkor az anyja Kudocsa Rozinak, mikor halálozott, Halmágyiné, öregasszony vöt. de most is azt állítja, hogy mikor má halálozott, oszt így e csámcsogott. Oszt aszonta. hogy azt a gyereket, amit elhajtott, azt rágta. Azt csámcsogta. '1 "Aki elhajcsa a gyerekét a másvilágon nyers húst eszik. így mondták.'2 "Őrangyalok hegye (...) Juhászok laktak a hegyen. Oszt a hegyen vöt egy kápolna, oszt abba a kápolnába minden éccaka vöt mise. Este. Minden este vöt mise. Ha nem is mentek, de a pap kiment, mer nem messzire lakott a faluból. Hát oszt éccaka mán hallotta az öregember, a juhász, hogy harangoznak. Osztengat aszitte. hogy hát mán elmaradt vagy estére van a mise. Fölöltözködött, elment. Hát mikor benyitja az ajtót, be tudott menni, hál aszongya. vótak abba a templomba, kápolnácska vöt csak. népek. De mind ösmerellenek vótak. Senkit nem ismert élők 16. Csordás Andrásné, Oczot Mária, evang. sz.: 1924. Terény. 17. Sarankó Istvánné, Bacskó Erzsébet, róm. kat. sz.: 1920. Szanda. 18. Csordás Andrásné, Oczot Mária, evang. sz.: 1924. Terény. 19. Özv. Tóth Jánosné, Koplányi Teréz, róm. kat. sz.: 1915. Szanda. 20. Ettől eltér Kapros Márta megállapítása: "a népi erkölcs szerint a terhesség első felében ez még nem tartozik az ölés kategóriájába." KAPROS Márta 1986. 131. p. 21. Benedek Ferencné, Détári Mária, róm. kat. sz.: 1912. Szanda váralj a. 22. Özv. Tóth Jánosné, Koplányi Teréz, róm kat. sz.: 1915. Szanda. 179