Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)

Néprajz - Lengyel Ágnes: Életkori szokásokhoz kapcsolódó imádkozási gya-korlat és vallási cselekmények egy Nógrád megyei településcsoportnál

Fohászkodással befolyásolni próbálták a kívánt nemű gyermeket: "Istenem, nekem csak Ivánkát ad/ál!"*

0 Római katolikusoknál a graviditás általában nem jelentette a megszokott böjti rend megváltoztatását. A pénteki napokat, hamvazószerdát és nagypénteket ugyanúgy megböjtölték. A böjtölés módjában nem volt változás, a cél módosult az aktuális élethelyzetnek megfelelően: a gyermek és a saját egészség biztosítása. Az a szandaváraljai asszony, aki fiatal korában szigorú egyéni böjtöt tartott, a terhesség ideje alatt is fenntartotta, gyermeke és önmaga érdekében: "Reggelről böjtöltem mindennap. Tizenegy óráig nem ettem. Utána zsíros kenyerei, ami volt."'

1 Akinek nem lehetett gyermeke, vagy kicsinyei elhaltak, intenzíven imádkozott gyermekáldásért. Özv. Tóth J -né a szandai útmenti "Mária káponka" gondozóasszonya a "Máriácska" öltöztetése közben imádkozott e célért. Amikor orvosi úton megtudta, hogy nem lehet gyermeke, ezért többet nem imádkozott. Gy ermek születéséért katolikusoknál és evangélikusoknál egyaránt megfigyelhető volt. hogy fogadalmat tettek. E célért például a katolikus férj és feleség együtt imádkozott "Jézus szívéhez".

1

2 Koplányi J.-né első három gyermeke meghalt, s negy edik születéséért kilenc hónapon át végezte a "szent kilencedet a Szüzanyához. Minden este könyvből, meg a rózsafűzért" 1

3 A születendő gyermeket papnak ajánlotta fel. Az idős korosztály hagyományos életszemléletét, nagycsaládban vállalt funkcióját és egyben a generációs különbséget is jelzi, hogy ők imádkoznak gyermekük, unokájuk gyermekének születéséért: "Nekem is az unokamenyem e. Tizennégy éves házasok, oszt nincs neki gyereke. (...) Szentkútnál imádkoztam értök. Suva. De mondom, az nem elég. hogy én. Ha ők még a templomba se nagyon jönnek. Ugy nem rosszak. (...) Oivoshoz járkáltak. de mondtam is nekik, hogy mér nem kapaszkodtok az Istenhez, aki a semmiből is ad valahogy."

1

4 E gyakorlat máig élő fogadalmi jellegét mutatja az 1. képen látható Mátravercbély-szentkúti kegyoltár részlete, ahol a "HÁIÁBÓL. SZÚZANYÁNAK" feliratú hálatáblára ragasztott, csecsemőt ábrázoló fénykép önmagában is mutatja a felajánlás indítékát. Ez egyben az ún. identifikációs oflerek (fogadalmi tárgyak) korábbi gyakorlatára is emlékeztet. Evangélikus adatközlő esetében - búcsújárás vállalása nélkül - ugyanez a tapasztalat: "Mindig könyörgök az Úr Jézus Krisztushoz, hogy segítse meg őket fsírx'a beszélj. Hogy most is könyörgök a másik unokám ér, neki nincsen, de mindig könyörgök, hogy ha úgy sikerül nekik, hogy ép, egészséges dédunoka szülessen annak is. "

1

5 A szintén evangélikus Csordás A.-né, unokája épségben történő megszületéséért és növekedéséért vállalt fogadalmai: "En fogadalmat tettem a Jóistennek. 10. Mizera Jánosnc, Pálok Margit, róni. kat. sz.: 1907. Terény. 11. Sarankó Istvámié, Bacskó Erzsébet, róni. kat. sz.: 1920. Herencsény. 12. "Jézus szive tisztelete." A Magyar Barát kiadása. Gyöngyös, 1942. 13. "Szent kilenced a Szüzanyához". (többi adat hiányzik.) 14. Benedek Ferenené, Détári Mária, róm. kat. sz.: 1912. Szandaváralja. 15. Kusnyár Mártonné, Csernyi Mária, evang. sz.: 1924. Terény. 178