Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)
Történelem - Tyekvicska Árpád: A bíboros útja (Mindszenty József "kiszabadítása" 1956-ban)
A menet híre gyorsan terjedt (a rétsági forradalmi tanács vezetői telefonon értesítették az útba eső településeket). A szomszédos Szendehelyen már harangszóval várták a bíborost. Vácon rövid időre meg kellett állni, mert a hatalmas tömegtől nem lehetett továbbmenni. Pálinkásnak még a pisztolyát is elő kellett vennie, hogy az éltető tömeget távol tartsa. Körülbelül délelőtt 9 óra felé - az összegyűltek ovációja mellett - érkezett meg a menet az Úri utcába, ahol az érseki palota volt. A megérkezés után Pálinkás harmad magával a Parlamentbe ment jelentést tenni, ahol - némi várakozás után - Tildy fogadta őt és a már említett üzenetet küldte vele a főpapnak. Visszatérve - az üzenet átadása után - rendelkezett Mindszenty további védelméről. Erre a célra Pesten maradtak a Rétsági alakulat tisztjei közül Galajda Béla hadnagy, Vajtai Gyula, Tóth József, Rezső István és Schmidt Ferenc főhadnagy, Mátravölgvi József és Csanádi János százados, valamint körülbelül 20 tiszthelyettes. 4 0 azok kísérjék, akik a kiszabadításban is résztvettek. Galajdáék - Stifft Róbert kivételével, aki a forradalmi katonatanács elnökhelyetteseként. Pálinkás távozása miatt, nem hagyhatta el a laktanyát - be is kerültek a csoportba. - Periratok, 85., 415., 760. p. 40. Pálinkás szerint az odaérkezés után nem sokkal az MTI telefonon közölte Mindszenty vei, „hogy az ítélete semmis". - Pálinkást és az öl kísérő Molnár Bertalan és Deák János hadnagyokat Keresztes vezette föl Tildy előszobájába, ahol - mivel az államminiszter ekkor Maiéterrel és Kovács vezérőrnaggyal tárgyalt, talán Bognár és Erdei miniszterek társaságában - majd egy órát kellett várakozniuk. Közben Tildy feleségével beszélgetlek. Amikor Tildy végre kijött, Hámori bemutatta neki a három tisztet. Pálinkás röviden jelentette neki Mindszenty felhozatalát és elhelyezését a prímási palotában, mire Tildy szintén röviden - köszönetet mondott és üzenetet küldött a bíborosnak, hogy a kormány hamarosan kapcsolatba lép vele. A jelenetről - az ott jelenlévő - Kocsis Tamás számolt be a Magyar Szabadság november 1-i számában. Kocsis - vallomása szerint - interjút is készített a három katonával. Az általa leírtak azonban nem egyeznek a valósággal, mert arról szólnak, hogy Mindszentyt a katonai forradalmi tanács döntésére, méghozzá rövid tűzharcban, szabadították ki a rétságiak. Valószínűtlen, hogy ilyen nyilatkozat elhangzott volna akár Pálinkástól, akár a hadnagyoktól, minden esetre a cikk bekerült később a Pálinkás-per dossziéjába, sőt az ítéletben is van rá utalás (természetesen mint az ávósok elleni gyűlölet felkeltésére alkalmas izgatási cselekményre). - Deák János szóbeli közlése alapján tudjuk (a tény egyetlen más forrásban sem szerepel), hogy a három tiszt találkozott Maiéterrel is, akit Pálinkás még a Ludovikáról ismert. Állítólag a baráti beszélgetésen Maiéter kicserélte a három tiszt tányérsapkáját bocskai-sapkára. - A törénet hihető, hiszen legalább az őrség tekintetében Pálinkásnak katonai vonalon is tájékozódnia kellett a helyzetről. Valószínűleg ekkor dőlt el, hogy a teljes kíséret (hármójuk kivételével) Budapesten marad. - A kíséret katona tagjai, az indulásnál valószínűleg még nem tudták, hogy huzamos Budapesti tartózkodásra számíthatnak. Pálinkás, minden bizonnyal a Parlamentben kapott parancsot az. őrség megszervezésére, állítólag csak addig az időpontig, amíg az őrzászlóalj át nem veszi az épület őrzését. Amíg Pálinkásék a Parlamentben voltak, Mátravölgyi József százados, akit az. őrnagy a parancsnoksággal bízott meg, ideiglenesen megszervezte az őrséget, amit aztán egyeztetett a visszaérkező parancsnokkal. - A félig romos ház biztosítása (Mindszenty állítólag a háború után szándékosan nem 165
