Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)
Történelem - Tyekvicska Árpád: A bíboros útja (Mindszenty József "kiszabadítása" 1956-ban)
Németh segítséget kért feletteseitől, de a/ok már nem ígérhettek semmit. Javasolták azonban, hogy forduljon a nógrádmegyei főosztályhoz. Németh telefonált is Salgótarjánba; azonban onnan csak a kör bezárására kapott javaslatot: keresse meg a rétsági páncélosokat. Még ugyanezen a napon megérkezett Felsőpeténybc Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A legszerencsétlenebb megoldásként Horváthot négy rendőr, két civil és négy szovjet katona kísérte föl Peténybe. cgv szovjet páncélautón. Az aznapi tárgyalás teljes kudarccal végződött: Mindszenty nem volt hajlandó mozdulni. Részben, mert bizalmatlan volt Horváthtal szemben - talán sértésként is fogta fel, hogy az új kormány ennek az általa gyűlölt hivatalnak a vezetőjét küldte hozzá -, részben pedig azért, mert csakis a teljes rehabilitációt tekintette tárgyalási alapnak. 2 7 Még a tárgyalás alatt - a szovjet páncélautó megjelenésének hatására - újabb tüntető csoport érkezeit a kastély elé, melyben már szép számmal voltak helybéliek is. Horváth utasítására a parancsnok ismét kiment a több száz fős tömeg elé és kijelentette, hogy azonnal szabadon engedi Mindszentyt, amint megérkezik a megfelelő utasítás. Egy hat fős küldöttséget azonban beengedett: győződjenek meg arról, hogy az érseket jó körülmények között tartják. A küldöttség találkozott és beszélgetett is a bíborossal. 2 8 27. Az objektumban, mivel a szabadnapos váltást a forradalmi események miatt már nem tudták kihozni Felsőpeténybc, Németh Hugón kívül csak három operatív tiszt és 11 tiszthelyettes volt, kiegészítve néhány őrkutyával (ezek közül az, amelyik őrnagyi rendfokozatban volt, később Rétságra került). Németh szerint a budapesti eseményekről ők is csupán a rádióból értesültek: „Tartottuk a BM-met a kapcsolatot, de. onnan részletes tájékoztatási ... nem kaptunk. " - Mindszenty, kiszabadulásakor, elmesélte Pálinkásnak, hogy erőszakot alkalmaztak vele szemben. (Talán ezért is kerültek a laktanyába beszállított ávósok később fogdába.) Németh - a BM-mel való újabb egyeztetés után - végül is elállt a szándéktól, amire, elmondása szerint egy Radványi nevű felettesétől kapott utasítást - Nem tudjuk, hogy ki rendelkezett a szovjet páncélautó ügyében és valójában mit is jelent megjelenése az ügyben. Horváth szerint a BM-en keresztül szerezték a számára, ,,mivel Vác környékén szabadult rabok garázdálkodtak". A dolgot bonyolítja, hogy Horváth egy másik állítása szerint a visszainduláskor, mivel a páncélkocsi elromlott, egy személygépkocsival indultak Budapestre. - Galajda Béla hadnagy viszont Vác előtt találkozott a páncélautóval! Abból, hogy a szovjet katonák és a „rendőrök" egy része már valószínűleg nem volt a gépkocsiban akkor, amikor elérték Újpest határát, arra következtethetünk, hogy a Budapestről 29-én délelőtt elinduló Horváth talán .,kitérővel" közelítette meg Felsöpetényt IIa ez így van, akkor ez aligha lehetett más, mint a dunakeszi-alagi szovjet bázis, ahol ekkor már megindult az ÁVH és a rákosista nómenklatúra tagjainak gyülekezése. Visszafelé pedig, miként a bíboroshoz menet, I Iorváth ismét kocsit válthatott. - Látogatásakor Horváth úgy látta, hogy Mindszenty ,,teljes egészében a politikai helyzetről tájékozódva nincs, de a forradalmi eseményeket nagy vonalakban ismeri." - Periratok, 252., 238 p 28. A küldöttség névsora: Liki András, Dudás Frz.sébet, Janecskó János, Bokros István és Rodák Jánosné. Mindszenty - többek közölt - azt is közölte velük, hogy nem hajlandó a szovjet páncélkocsin elhagyni a kastélyt. - Periratok, 238. p - Rodák Jánosné felsöpetényi lakos szíves közlése. 155
