Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)
Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai
erőltetés, vagy kényszerítést azonban távoztatni kell”. Tevékenysége a valóságban ennél szélesebb volt, kiterjedt például egyes népjóléti kérdésekre is. Az intézetben hazánk egyik legrégibb kultúregyesületét tisztelhetjük. Vezetőinek figyelme kiterjedt a vasárnapi iskolák szervezésére, a gyermekek testi, lelki, sőt zenei fejlődésének elősegítésére. A magyar nyelv tanítása körül sikert felmutató tanítókat - a balassagyarmatit is - rendszeres jutalmazásban részesítették. Az intézet kezdeményezésére és támogatásával, 1842-ben, tehát az intézményes kisgyermeknevelés hazánkban még kezdeti korszakában, Balassagyarmaton kisdedóvót létesítettek. Az ennek ügyeit intéző bizottság elnöke Fráter Pál alispán, alel- nöke Horváth Elek főszolgabíró, igazgató elnöke pedig Kacskovics Károly volt. Az „óvómester” - ekkor még nem voltak óvónők - Toldy János volt, aki a negyvenes évek derekán már segéderővel működött. Szegényes állapotok jellemezték ugyanakkor a város oktatásügyét. A katolikus és az evangélikus oktatási intézmények nem haladták meg a falusi iskolák színvonalát. 1832 februárjában Zichy István gróf volt az elsők egyike, aki felajánlván egy tanerő fizetését, az új, korszerűbb iskola építését magára vállaló városi tanács segítségére sietett. A tanács ugyanakkor kérést intézett a helytartótanácshoz is „az oskolák (ti. felsőbb iskolát is akartak) megnyerése” tárgyában. Megszerezve a megye és a földesurak ajánlóleveleit, kezdetét vette Dévény István jegyző és Garba István Bécsbe, Pozsonyba, Esztergomba, Vác- ra, Budára és még más helyekre való, erkölcsi és anyagi támogatásokat is kérő utazgatása. „A népoktatásnak és az hazafias szellem terjesztésének elévülhetetlen érdemekkel adózó Nemzeti Iskola” átadására 1834. november 15-én került sor. (Később az iskola katolikus elemi népiskolaként működött, jogutódja ma a Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium.) Nagy szerepe volt a város lakosságának nyelvi egységesülésében, magyarosodásában. Jól tükrözi ezt a város 1843. évi jegyzőkönyvének egyik bejegyzése: „Városunk legújabb megtelepedése történt 1690-ben. Akkor tót nyelvet beszéltek, később Méltóságos Balassa Pál gróf itten maga költségén építtetett házakat az Új utcában, s azokban német mesterembereket hozatott, s így jött bé a német nyelv. S a mesteremberek-