Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)
Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai
A gyermek minden korszak féltett kincse. Gyarmaton a kisdedóvó megnyitására — mint már említettük — 1842-ben, részvények kibocsátásával gyűjtötték össze a pénzt. Ez volt a megye első, az ország hatodik óvodája. Ezt 1849-ben bezárták, épületét eladták. Újat 1861-ben nyitottak, amiben nagy érdemei voltak Bodnár István ügyvédnek. Az óvodában 50 ingyenes hely volt a szegények részére, a többiek után fizettek a szülők. A szépen gyarapodó népesség miatt — 1880-ban 341 óvodás volt — hamar szükségessé vált egy újabb óvoda felállítása, melyet a polgári leányiskolával közös épületben helyeztek el 1903-ban. 1939-ben belügyminiszteri rendelet kötelezte a várost újabb óvoda megnyitására, ami 39-000 koronáért a Szondi utcában épült fel. ■ A gyermekek többsége nem az óvodában, hanem napközben is a családi házban, baráti közösségekben nőtt fel. Már akkor is híres játszóhelyek voltak a Springa, a Liget, de főképpen az ezer titkot rejtő Ipoly-part, amely csak az újabbkori szabályozása után veszítette el vadregényes jellegét. Álomvilág volt ez akkor, és bizonyára az a mai gyermekek számára is. Nincs avatot- tabb ismerője ennek a világnak, mint a költő Szabó Lőrinc, aki felnőttként így idézte fel itteni emlékeit: „Budapesten lettem ember, Debrecenben voltam diák, Balassagyarmaton kezdtem az elemit ...A három város közül nekem Balassagyarmat a legköltőibb és legkedvesebb. Nem hagyott bennem semmi fájdalmat. Ellenkezőleg. Rágondolni a zavartalan, napfényes, tökéletes mesét jelenti. A védő, burkoló, édesen ragyogó irrealitást, az egyetlen idilli környezetet a föld kerekén, azt az elérhetetlenül távoli és boldog világot, amit legfeljebb — mondjuk — Számoa, vagy Haiti jelenthetett felnőtt álmodozóknak az új háború kitöréséig. A 13-000 lakosú városka bizonyára megérdemelne valami egészen másfajta, reális tiszteletet; ilyesmivel azonban én nem szolgálhatok: én Gyarmatot tulajdonképpen nem ismerem: Balassagyarmat számomra tündérváros. Annakidején persze egyáltalán nem tartottam szépnek, különlegesnek, vagy pláne tündérinek ezt a választott szülővárosomat. Semmilyennek sem tartottam. Egyszerűen csak jól éreztem
