Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

zésének végleges megoldását keresve 1905-ben elhatározták egy múzeum építését. A várostól kapott 10.000 négyszögöles területen — az Erzsébet liget közepén — Wälder Gyula tervei alapján kezdődött el a munka. ■ A színészet barátai is munkához láttak: a világháború előtti évek közéletének egyik legfontosabb és leghálásabb témája a színházépítés volt. Műkedvelő színjátszó csoportok és nyaranta vándortársulatok gyakran szerepeltek a Nyári Színkörben vagy a Nemzeti Iskola termében. „Ma úgy vagyunk ezzel, hogy mihelyst egy kissé nagyobb szabású ez az összejövetel, legyen az tánczmulatság, hangverseny avagy színielőadás, nincsen hová mennünk, hacsak erre a célra a vármegye közgyűlési termét ki nem kérjük” - írta a Nógrádi Hírlap. A színház és kultúrpalota építési terveit Szegő

Lajos készítette el, ám a megvalósítás küszöbén kitört a háború. Hasonló okból nem épült meg az „I. osztályú” laktanya, pedig a Sztranyavszky Sándor vezetésével a hadügyminisztériumban járt küldöttségnek nemcsak a miniszter támogatását, de egy 1,5 millió koronás kölcsönt is sikerült megszereznie. ■ A bevételek növelésének nem csupán a kölcsönfelvétel volt az egyetlen módja. Balassagyarmat önállóságát, lehetőségeit korlátozta, hogy a vármegye székhelye 1871-óta nagyközség — és az is marad 1923-ig. Nagyközségként ügyeinek intézésében kisebb sza-