Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)
Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai
érdekeit érvényesítették a mindinkább erősödő földesúri törekvésekkel szemben. Lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy amikor a fejedelem kíséretével több ízben átutazott Balassagyarmaton, személyesen is meggyőződhetett az itteni állapotokról. ■ A háborús konjunktúra elmúlásával a következő néhány évtizedet a stagnálás, sőt hanyatlás jellemezte. A század első felének országos jelensége, a vallási türelmetlenség is megjelent városunkban. A szervezetét újjáépítő katolikus egyház „ősi jogait” visszaszerző törekvése gyakorta sértette a protestáns felekezet érdekeit. A húszas—harmincas évek templomfoglalásoktól, felekezeti villongásoktól hangosak. 1746 márciusában pedig tizenhét család hagyta el önkényesen — katolikus — földesurát és a várost. Az ügyben meghallgatott tanúk a jövevény „kiskirályok” visszaéléseivel magyarázták társaik szökését, külön is említve azt a vádat, hogy „plébános uram azzal ijesztgeti a gyarmatiakat, hogy mihelyst a templom megkészül, mindnyájoknak pápistává kell lenniök”. A problémák valóságos oka azonban inkább személyes jellegű volt. Erre utal az a tanúvallomási részlet, mely ш A Zichy Károly gróf 1741-ig vezette a divényi szeniorátust. 1734. május 28-án erősítette meg Koháry István 1690-ben kiadott, szlovák nyelvű telepítőlevelét. ^ A Zichy család grófi ágának címere a katolikus plébánia ablaküvegén. A A város első jegyzőkönyve a 18. század elejéről. A Az újratelepült Balassagyarmat első pecsétnyomata, mely képében egy, a csőrében szőlőfürtöt tartó seregélymadarat ábrázol. szerint a városban lakók „azt nehéz szívvel viselik, hogy oly bírájok vagyon, akit ők nem szenvedhetnek és az olyan diszponál az ő kevés jövedelmekből, aki erre nem méltó”. És bizonyára az elszököttekre is nagyobb hatással volt az akkor majd- hogy nem lakatlan В ács megyei Petrovác megszállásának kecsegtető lehetősége, mint vallási sérelmeik. Az esetben mégis tetten érhetjük azt a földesúri törekvést, amely azután másfélszáz évig meghatározója volt a balassagyarmatiak életének: az uradalmi—földesúri érdekek előtérbe helyezését, erősítését, ezzel párhuzamosan pedig a mezővárosi jogok szűkítését, csorbítását. Ennek egyik balassagyarmati „jellegzetessége”, hogy az elöljáróság évről évre történő megújításán a város polgárai csakis a két uradalom — melyek birtokosai ebben a korszakban a Balassa és a Zichy család tagjai voltak — jelöltjei közül választhattak, mégpedig minden tisztség esetében. A bírói széket így mindenkor a kékkői, illetve a divényi uradalmak városunkban lakó, hűséges emberei töltötték be. Bár erősen túloz, mégis a városi hangulatot tükrözi Bodnár István 1840-es évekbeli feljegyzése: „... a várost a földesurak minden szabadalmaitól megfosztották.” ■ Az ellentétek mellett Balassagyarmat nagyon sok jót is köszönhet földesurainak, mindenekelőtt Balassa Pálnak. Miként ugyancsak Bodnár írta: „A mesteremberek és kereskedők megtelepítése, s ezáltal a város fölvirágzása főleg gróf Balassa Pál érdeme, ki külföldről ide édesgetvén az ily lakosokat, később pedig a balassagyarmati templomot is fölépítvén meg27
