Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írók, festők, tudósok. „Nagyságok" és „aprószentek"

A könyvborítón látható szobor Párkányi Raab Péter balassagyarmati szobrászművész alkotása, mely 2002. októberétől díszíti a város főterét. Az életnagyságnál nagyobb, talapzaton álló allegorikus szobor a négy sarkalatos erény egyikét, Portitudót, '"agy is az Erőt, Bátorságot megjelenítő nőalakot ábrázolja, amint jelzésszerű harci vértbe öltözve lándzsájával legyőzi a lábai előtt heverő Gyávaság szörny alakját. A jelenet jelképezi a magyarságküzdelmeit éppúgy, mintáz 1919. január 29-i balassagyarmati honmentő harcok emlékét, amikor a város polgárai - katonai vitézségről, önzetlen hazaszeretetről és bátor polgári összefogásról téve tanúbizonyságot — kiűzték a városból a megszálló cseh katonákat. E hősi cselekedet révén vált méltóvá Balassagyarmat a „Civitas Fortissima”, a „Legbátrabb Város” cím viselésére.

A Bátorságot — az antikvitás óta — mindig szép, törékeny és kecses nőalakként formázták meg, akinek roppant ereje egyetlen kicsiny mozdulatában nyilvánul meg. Párkányi Raab Péter szobra egyesíti a Bátorság hagyományos jellemzőit. A bájos, félmeztelen nőalak könnyed eleganciával, mosolyogva súlyt le a Gyávaság szörnyére. A Gyávaság, a nemes ellenfél Pánti tisztelet jeléül, királyi állatokból — sasból és oroszlánból — összegyúrt alakot formáz meg. A kompozíción vér nem folyik. Ábrázolva az a pillanat van, amikor a dárda roppant ereje földre teríti a szörnyet. A barokk művészet hagyományaihoz méltón a drámai eseménysor túlszalad a bronz szoborpáron, és a talapzaton teljesedik ki. A több részre hasadt talapzat nemcsak a jelenetben megnyilvánuló roppant erőt jelképezi, hanem utal a történelmi Magyarország szétszakadásának tragédiájára is.