Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írók, festők, tudósok. „Nagyságok" és „aprószentek"

épületébe, kinyitotta gondosan a régi- ségtári és a könyvtári helyiségek ajta- jait, mindent nagyon gondosan megnézett és rendezgetett, a szobákat kiszellőztette, azután nagy alapossággal bezárta az ajtókat s távozott a Selmeczy cukrászdába, hol már a felesége várta.” Művei közül a leghíresebb — a napjainkban is sokat forgatott — 13 kötetes „Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal”. Tízezer kötetes könyv- és kézirattárának megmaradt darabjait ma a Palóc Múzeum állandó kiállításon mutatja be. ■ Az irodalomtörténészek máig vitatkoznak azon, hogy Komjáthy Jenőnek, a 19- század vége jeles költőjének, miért is kellett megválnia a balassagyarmati katedrától, és a távoli Szeniczre távozni. Mondják, hogy a polgáriskolai tanár - a Röpke ívek című irodalmi újság szerkesztője — műveltségével túlzottan a kisváros értelmisége fölé emelkedett. Mások szerint apja, Komjáthy Anzelm királyi tanfelügyelő és a vele szembenálló csoport harcának lett az áldozata. A

^ A Városi Képtár kiállítása. A Farkas András „Önarckép” című festménye a képtárban van kiállítva. ^ Csem- niczky Zoltán: „Példázat fiamnak” [drót, 1989). A Bér- czy Károly az 1860-as években. ► Komjáthy Jenő szobra a Palóc ligetben (Győrfi Sándor, 1981).

búcsúzást, a sértődöttséget, de ugyanakkor az átélt kedves emlékeket örökítik meg a „Búcsú Abde- rától” című versének sorai: „Isten veled! Az ifjú álmot / Itt álmodám át egykoron. / Közöttetek, ti lanka halmok, / Rohant el szép legénykorom! / Hisz itt szerettem, itt öleltem, / Hiszen mirtusszal itt öveztem / A szűzi nőt, a szép arát, / S itt élt a drága jó család.” ■ Bérczy Károly író, újságíró — kora egyik legjelesebb műfordítójaként volt a Magyar Tudományos Akadémia tagja - 1821-ben született Balassagyarmaton. Bérczy fordította először magyar nyelvre az Anyegint, e munka kedvéért tanult meg oroszul. Novellagyűjteményein kívül („Elet és ábránd”, „A világ folyása”, „Gyógyult seb”) az 1850- es években Dickens és Washington Irving műveinek fordításával szerzett irodalmi elismertetést. Az 1820-as években született nagy nemzedék képvise-