Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Polgárok, katonák, hősök. Balassagyarmat ünnepnapja

pestnek egyetlen kérdés volt fontos: megtartani az ország egyetlen megmaradt szénbázisát, Salgótarjánt és környékét. ■ 1919- január 15-én a csehszlovák katonaság több ponton átlépte az Ipolyt, megszállva a folyó déli partján fekvő ipolysági vasútállomást és Drégelypalánkot. Ezt követően egy alig negyvenfős különítmény bevonult Balassagyarmatra. Elfoglalták a vasútállomást, a postát és a laktanyát, a város vasúton túli részét és százméteres sávban a Sivító-telepet. A laktanyában lévő nemzetőröket lefegyverezték. Az itt állomásozó magyar csapatok távoztak a városból. ■ Balassagyarmat elfoglalása még a megalázó demarkációs egyezmény előírásai szerint is jogsértő volt. A város a megállapított vonal magyar oldalán feküdt. Ismert, hogy a cseheket elsősorban a várost átszelő vasútvonal fontossága ösztönözte a jogtip- rásra. Balassagyarmatot Csehszlovákiához tartozónak nyilvánították. Délután a vasúti távírók már vették is az első cseh nyelvű körözvényeket, a véglegesnek szánt megszállás biztos jeleit. ■ A nógrádi hírek hatására a kormány képviseletében a hadügyminisztérium tiltakozást jelentett be Vix alezredesnél, az antant magyarországi megbízottjánál, követelve a megszállók visszavonását. Vix ígéretet tett a közben-