Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

munkájukat. A „Színpad” ma már a múlté. Aki részese volt, aki látta - ma is őrzi az emlékét. ■ A nyolcvanas évek az „ifjúsági kultúra” felvirágzását hozták. A művelődési központ 1980-ban elköltözött a volt pénzügyi palota épületébe, ahol hamarosan beindult a filmklub és újjáéledt a diákszínjátszás. A Képzőművészeti Szabadiskola fiatal tehetségek sorát nevelte. 1987 őszén új közösségi forma, a Diákkávéház kezdte meg működését, mely egy év múlva a Rock Táncház nevet vette fel. A következő években Rigó Zoltán táncháza fogalommá vált. Rendezvényein kezdetben koncertek, irodalom, színház váltotta egymást. A megszólaló „alternatív” zenekarok a „pesti” szubkultúra „ízeit” hozták a kisvárosba. A táncház kilépést jelentett a „balassagyarmati létből”, az itt töltött órák emléke az akkori ifjúság alapélményévé vált. Csakúgy, mint a

Kinopuskinnak, a kor kifejező városi zenekarának a dalai. Az 1987 szeptemberében alakult együttes — a maga műfajában — országos ismertségre tett szert. Szövegeik a „kisvárosi érzésről” akartak szólni. „Little town feeling” — ahogyan ők maguk angolra fordították önmeghatározásukat. Egyik dalszövegük így fejezte ki ezt a sajátos életérzést: „... a tévében megnézheted ... hogy egy ilyen kisvárosban / milyen nagy a lehetőség / mindenhol ott van a rendőrség / tegnap is korán keltem fel / és láttam milyen a reggel / ebben a közép-európai Góbi sivatagban”. Ehhez az „érzéskörhöz” tartozott egy másik izgalmas, progresszív képzőművészeti kísérlet is. Balassagyarmati fiatalok hozták létre 1987-ben a Csüg- getlenek Szalonját, melynek meghökkentő, „alternatív” kiállításai, művészi akciói érdekes kísérői voltak a rendszerváltás lüktető politikai eseményeinek.

211