Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

tember elejére kijutottak a Don folyó jobb partjához. Az 1943- január 12-én indított nagy szovjet támadáskor erejüket és lehetőségeiket meghaladó módon ellenálltak, és csak akkor vonultak vissza parancsra, amikor helyzetük már kilátástalanná vált. ■ Az arcvonalból kivont, kivonuló-létszámának alig 60%-ára zsugorodott zászlóaljat 1943- június 8-án bensőséges ünnepség keretében fogadták a vasútállomáson. 1944 elején a háború már közel járt Magyarországhoz. Márciusban ismét mozgósították a 23. gyalogezredet, majd április 19-20-án a Kárpátok előterébe

' A balassagyarmati zászlóalj katonái a sztorozsevojei katonai temetőben, a hídfőcsatákban elesett bajtársaik sírjánál, 1942 szeptemberében. A Kép a visszavonulásról

1943 ■ június 8- án. A hazatérő katonáknak Oláh Ubald zenekara játszik.

vezényelték. A júliusi Stanislaw környéki súlyos harcok után állandó harcérintkezésben vonultak vissza, majd szeptember közepén átvezényelték az ezredet Arad—Békéscsaba környékére. ■ Az augusztus 23-án mozgósított 23/11- tábori pótzászlóalj részt vett a Dél-Erdély visszafoglalásáért indított harcokban, majd a visszavonuláskor a túlerővel szemben felmorzsolódott. А 23/П. anyazászlóalj egy ideig ellenállt az Alföldön, de veszteségeit már nem lehetett pótolni. A harccsoporttá zsugorodott 23. gyalogezredet késő ősszel kivonták az arcvonalból, majd 1945-ben a Balaton környéki harcokban vettek részt a balassagyarmati honvédek. A háború vége Graz körzetében érte őket. A Balassagyarmatról nyugat felé vonuló törzs- pótszázadnak és a hozzájuk csatlakozott családtagoknak az ausztriai Raabs an der Thaya városkánál ért véget a háború. A balassagyarmati honvédek véráldozata hiábavalónak bizonyult, katonai esküjükhöz mégis mindvégig hűek maradtak.

a Dontól, 1943

január—februárjában. ▼ A 23/IL zászlóalj fogadása a balassagyarmati vasútállomáson