Hausel Sándor: Nógrád vármegye II. József-kori közigazgatási iratanyagának regesztái 1786-1790 - Nagy Iván Könyvek 18. (Balassagyarmat, 2014)
II. József közigazgatási változtatásai között (a köz- és kisgyűlé- sek megszüntetése, a Nos Universitas eltörlése) tehát igen jelentős levéltártörténeti eseményként értékelhetjük a bírósági iratok különválasztását és átadását a kerületi tábláknak (iudicium subalternum), tkp. vármegyei alsó fokú bíróságnak, ami a vármegyétől immár független, külön hatóság volt. Növelte a munkát, hogy a szétválasztás után az iratanyagot ismét rendezni kellett. Mindezen munkálatokat szokás a II. levéltárrendezésnek nevezni. Mindezeket azért szükséges hangsúlyozni, mert a jozefinista közigazgatási iratanyag, szemben a nemesi vármegye iratanyagával, jogszolgáltatási ügyeket nem tartalmaz. A szétválasztáshoz minden megyében, így Nógrádban is 2 napidíjas alkalmazását engedélyezték, akik esküt tettek, ugyanakkor viszonylag magas díjazással végezték a főjegyző felügyelete mellett a rendezési munkát. A munkálatok azonban igen vontatottan haladtak, mert ahogyan az élet egyéb területén, úgy a közigazgatásban is egyre erősödött a jozefinista kormányzással szembeni ellenállás. A halogató taktika lényege az volt, hogy a vármegye nem másoltatta ki a jogügyi iratokat a jegyzőkönyveiből, az alsó fokú bíróság pedig kérte a teljes jegyző- könyvi anyagot, amit viszont a vármegye nem adott ki. így azután Nóg- rád megye sem végezte el a teljes szétválasztást 1788-ra. 1790. május 1-ével pedig visszaállt a régi rend. A II. József féle kezdeményezés azonban nem maradt teljesen haszontalan, mert a XIX. század elején meginduló III. levéltárrendezés során felhasználták addigi eredményeit és tapasztalatait. Megyénkben az 1786. szeptember 24-i helytartótanácsi rendelet (36569) intézkedett a levéltári akták regesztálásának, a vármegyei bírósági és közigazgatási iratok szétválasztásának meggyorsításáról. Az alispán utasította az irodistákat, hogy a munkát minél előbb végezzék el. December végén Mailáth főispán küldött levelet, amelyben egyrészt sürgette a munkát, másrészt azt az utasítást adta, hogy a szétválogatásnál legalább az egyik jegyző legyen jelen. Ez azonban végrehajthatatlan volt, mivel az iratok szétválogatása nem Balassagyarmaton, hanem Szügyben folyt. A jegyzők ugyanakkor Gyarmaton laktak, hivatalukat nem hagyhatták el. Ezért a munka felügyeletével Trajtler alügyészt bízták meg. Mindenképpen folyt valamiféle rendezés, mert 1787 elején a szügyi hentes 21 kg gyertya árának a
