Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
torzított átmérője a diadalívnél kb. 3 méter. Leletanyag, temetkezés, kerítésfal, település nyoma nem került elő".7 Az ásatás helyét felkeresve, a visszatemetett alapfalak környezetében 20-25 méter sugarú körben szétszóródott andezit anyagú, habarcsos felületű vulkáni bombák, és néhány, az ékelésnél használt, sóderból válogatott habarcsos kavics utalt rá, hogy a művelési mélység miatt az objektum megmaradt része veszélyeztetve van. 2003 őszén a rotunda helyét is érintő területen különösen mély barázdákat szántottak egy fásítási munka előkészítése kapcsán a meredek domboldalon és tető szélén, amelynek során a megmaradt alapfalak felszín közeli részét újra megbolygatták, és különösen az apszis környékén újabb építőkövek kerültek a felszínre.8 Terepbejárások9 Koplány I10 11-II.n és Szügy-Bakó határszakasz12 lelőhelyein A kutatás szempontjából első említésre méltó fejlemény, hogy 2005 tavaszán a megásott terület alatt, az országút 20-25 méter szélességű, és 160-180 méter hosszú íves sávjában, a templom alatti középkori faluhelyet (Koplány I./a) sikerült lokalizálnunk a friss szántásban felszínre került kerámia alapján. (28-32. képek, Gyarapodási szám: KFM 368.) Egy helyen átégett patics- fal által kijelölt négyszögű objektumot is megfigyelhettünk. Az úthoz közel, a falu keleti végén előkerült vassalak és vasleletek (33. kép) koncentrálódása talán a település szélén lévő kovácsműhely helyére, egy üvegolvasztáskor használt tégelytöredék (29. kép 13.) pedig helyi, vagy egy hajdan közeli hutára (?) utal. A rotun- dától északnyugati irányban őskori kerámia- és kőeszközanyag is gyűjthető egy neolit telep maradványaiként. (Koplány I./b) 7 GÁDOR ]. 1971 Régészeti füzetek 141. sorszám 8 Az üggyel kapcsolatosan levelet írtam a szügyi körjegyzőnek és munkahelyemen (KFM) is bejelentettem az esetet. 9 A lelőhelyek esetében a Magyarország Régészeti Topográfiája korszakbeosztását, illetve annak rövidítéseit használom: U - Újkőkor, R - Rézkor, B - Bronzkor, LT - La Téne, Ró - Római kor, NK - Népvándorlás kor, H - Honfoglalás kor, Á - Árpád kor, KK - Késő középkor. 10 U,falu R?, Ro, Nk?, M, Áfialu és rotunda, Kk. 11 U, falu B?, Ro falu, Á, hamvasztásos és csontvázas temető 12 U, falu M, telep E lelőhelytől keletre 350-400 méter távolságban (Koplány II.) további kis mennyiségű középkori anyag kíséretében az előbb említettekhez hasonló későneolit (Lengyeli) telepkerámiát és kőeszközöket, patics- és tapasztott padlószint darabokat, valamint késő-császárkori kerámiát találtunk. (18. kép Gyarapodási szám: KFM. 466.) Az utóbbi lelőhely délkeleti részén kalcinált csontokat és néhány jellegtelen (bronzkori?) urnadarabot is gyűjtöttünk (15. kép), valamint a domb aljában az úthoz közel egyelőre meghatározhatatlan csontvázas temetkezőhelyet rögzíthettünk. Ezeken kívül a ro- tundától 380 m-re észak-nyugatra 2007 tél elején a hosszú ideig kaszálóként használt Szügy- Bakó határszakaszon (Sz-B. h.) egy másik, a Koplány I./b lelőhellyel összefüggő, a Lengyeli kultúra népére utaló 400 méter hosszú faluhelyet is azonosíthattunk a hegyháton. (Gyarapodási szám: KFM. 467.) A neolit telepek feltehetően egy közösség különböző lakhelyei voltak, tehát falufejlődéssel, esetleg pusztulást követő újratelepedéssel, vagy egyszerűen továbbköltö- zéssel lehet dolgunk. Ugyanitt minimális mennyiségű 10-11. századi cserépanyag is előkerült, a lelőhely rotundához eső végén. Az általunk Koplány I-II.-nek nevezett lelőhelyek a Balassagyarmattól délre, az Aszód felé tartó főútvonalból Szügy után jobbra elágazó, Bakó-pusztára és Csesztvére vezető mellékútvonalon található két dombláb és -oldal, az elágazástól 1,1 és 1,5 km-re, az út jobb oldalán, az útfelülethez képest 2-7 (Koplány I.), valamint 3- 7 méter magasan (Koplány II.). A 180-195 m közötti tengerszint feletti magasságban lévő terület a lankás Hármas hegy (Tagosítási térkép 1867) keleti lábvége, amelyet az út megkerül. A közelben ömlik a kis Csesztvei patak a Feketevízbe. Az út bal oldala vizenyős kaszáló, amelyet délkeleten a patakon túl a Hagymás hegy határol. E hegy része annak a hosszú strato-vulkáni andezit telérnek, amely a Mohora feletti Kőhegytől követhető egyenes lejtéssel lelőhelyünk irányába, a Kőkapunál mesterségesen is kitágítva (megszakítva), ahol a vasúti és közúti forgalom is zajlik. A környéken kitermelhető kőből (a már említett vulkáni bombákból) emelték a templom falait. A rotunda és lelőhelyeink környékének felszín közeli része lazán kötött lösz, alatta vörösbarna vályogtalaj, észak és kelet felé főként a mélyebb részeken homokos holocén 6
