Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
kisszámú (6 db), szájperemen díszítettek mintái a már említett Balassagyarmat-Nyírjes-i154 a- nyag vékonyabb falú és egyszerűbben díszített, 9. századra utaló csoportjával és a tiszafüredi telepanyaggal155 mutatnak rokonságot. A nyír- jesi korai anyag párhuzama a határon túli zsélyi (Zelovce, Szlov.) temető anyagában található meg, ahol ez a díszítés igen gyakori a ferdén vágott pereméi is, valami egyéb mintával díszített. (A gyakoriság és a kettős díszítésmód nyilván lokális, de a kronológiai fáziskülönbségből is adódhat, lévén a Balassagyarmat- Nyírjes-i település már a 7. század végétől, 8. század korai időszakától lakott lehetett, amelyre utal az anyagban, egy „sárga kerámia" füldarab is.) Anyagunkban a 9. század végi fejlett fazekasságot reprezentálják156 a vékonyodó e- dényfalak, néhány oxidativ égetésű (egyenletesen, kívül belül barna színű) kerámia megjelenése, de a reduktív kerámia viszonylag magas száma és technikai kivitele is.157 Egy új lakófázis kezdetére, idegenek betelepedésére utalnak az előbbiektől eltérő kis csoport darabjai: öblös peremű bordásnyakú tárolóedény és gallér nélküli, feltehető bikónikus pítosz, ill. a honfoglalókkal együtt megjelenő mintakincs, amelyek egy korai, a peremterületeket megszálló, ellenőrző népesség tárgyi kultúrájára mutatnak. (Nagy valószínűséggel a honfoglalást megelőzően hozzánk csatlakozó katonai segédnépek valamelyikét vehetjük számításba.) A korábbi homokos és apró sóderes anyagú kerámia mellett néhányban nagyobb mennyiségű csillám, egy elkülöníthető csoportban nagy kaolin tartalom158 megjelenése, új fazekasműhelyek (agyaglelőhely) termelését, ill. a korábbitól eltérő kereskedelmi körzet bekapcsolódását veti fel. A díszítésben a 10. század folyamán a korábbi minták egyszerűsödése figyelhető meg, majd a rádli dísz 11. század elejétől való terjedése. A im KFM Rísz. 1971. 21.14-123. Lelőhelyünkhöz legközelebbi leltározott, többkorszakos, szórvány. ™ SZ. GARAM É. 1981. 1138. 2. ábra. 's« HEROLD 2006.73. 157 HEROLD 2006.71. 158 A korábbi mesterségesnek hitt soványításokról a természettudományos vizsgálatok bebizonyították, hogy ezen ásványi összetevők legtöbbször természetes alkotói az agyaglelőhelyeknek és így a későbbiekben „műhelyek esetleg kereskedelmi körzetek" elkülönítésére is alkalmas információhordozók. 12. század elejétől a hullámvonalköteg minták eltűnnek. A még tovább is divatban maradó „körömbenyomkodásos" és egyéb egyenes kö- teg, egysoros hullám és vonal sorminták lassú háttérbe szorulásával a 13. század közepére a széles közű csigavonal szinte teljes térhódítását figyelhetjük meg, amely nyilván a fazekasság fejlődésével, újításaival, „manufaktúrává" való válásával és a sorozatgyártással magyarázható. Úgy tűnik, összehasonlítva lelőhelyeink 9. ill. 10. századi töredékes anyagát, mintha a korábban az edény felső kétharmad felületén variált hullámvonal ill. egyenes kötegminták helyett egyre inkább csak az edény vállán alkalmaznák a korábbi időszak mintáit, szabadrajzú, lazább, egyszerűbb megformálásban, az edénytest középső részén pedig túlsúlyba jut az egyenes kö- teg, ill. a sűrű vagy ritkább közű csigavonal. Megmarad viszont az említett „régi" egyenes és hullámvonalkötegből kombinált minta, egy a már említett, általában finomtapintású, iszapolt, szépen kidolgozott, sokszor nagy kaolintartalmú vékonyfalú kerámián,159 amely a töredékeken sokszor a lágy ívek miatt szemformát160 mutat. A honfoglalás előtti és utáni anyag szétválasztásának megkísérlésekor fontos a „fésűvel" beszurkált, ill. a belül díszített kis fazékperemek mellett az a három tálka töredék is, amelyeken egyenes vagy hullámvonalköteg minta található. Bár ezek viszonylag ritkább szereplői a leletegyütteseknek, mind a későavar korban, mind a 10-11. századi anyagban több párhuzamuk ismert: 1. ) kívül gömbölyített élű, álló peremű, kóni- kus tálka darabja (22/4. kép) külső peremén (pá.: 12-13 cm) hármas vonalköteggel, párhuzamai (a teljesség igénye nélkül): Perse (Prsa Szlov.) (Reiholcova 1971. 115. 8/5. kép) ott négyes, Kompolton (Takács-Vaday 2004. 80. 7/3. kép) ötös vonalköteggel volt díszítve, Örmény- kúton a III. településfázis kerámiái között. (Herold 2004. 59. 30/6. kép, 18. tábla 2.) Esztergom- Szentszörgymezőn (Lázár 1998. 36. 27/5-6. kép) 2. ) kihajló „S" profilú tálka (22/3. kép) erro- dált felületű, vállon egyes vonal alatt négyes (?) iss WOLF 2003. 95. Borsod SIMONYI2005. 45 Mezőkeresztes-Lucernás 160 SOÓS 1963. 277. 5. kép. E távoli lelőhelyen is hasonló tűnik fel. A minták helye az edény testen a töredékesség miatt nem volt állapítható. 34
