Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
tokában lévő területet, sőt az Egyed unoka Vej- teh kis birtokrészét is, a (szintúgy nógrádi várjobbágy múlttal rendelkező Iliny mellett is birtokló) Tááb családnál találjuk osztatlan birtokként, az egy kézbe összefutó örökség alapján rokonságukat tarthatjuk legkézenfekvőbb magyarázatnak. A koplányi birtokosok közül az 1277-től 1286-ig terjedő időben a legtekintélyesebb, mint utaltunk rá, Egyed fia, Kemény, akinek csak harci cselekményekben (bajvívás, háború), szerzett, ebben a korban nem egyedülálló ra- gadvány nevét ismerjük, illetve fiait (János és Vejteh). Keményt tekintélyben követő, a már említett (ekkortájt elhunyt), másik család feje Bede (Bode, Boda) volt, akinek fia, a ma rossz csengésű Bakó, (köznapi szóhasználatban, hentest jelentett). Nevét ő is harcokban nyerte, amely utal a család vitézi múltjára, öldöklő csatákban való szereplésére. Váratlan események éve: 1286 A sok adatot megőrző másik, két részből álló, Budán kelt oklevél (Dl 90 791. 1286/288) arról tudósít, hogy Kemény négy évvel a koplányi dúlás után (unacum domino Jacobchd) megtámadta 200 márka kárt okozva a váci püspök Heym nevű faluját, ahol Keményt megölték. Két fiától apai örökségüket elvéve kártalanítják Tamás váci püspököt. (Ez idő tájt már Nógrádvár, az egykori ispánsági központ is a püspöké, amelynek megerősítését végző hospeseit 1284- ben a király kiváltságolta, és Hont falu is (feltehetően a várral) ekkortájt került magánkézre.55 A jogfosztás következményeként, melynek során az új birtokos egyházi személy bevezetése és a határjárás megtörtént, további két, idáig ismeretlen szomszéd is megnevezést nyert a már előttünk ismert Meney birtok déli végén (valószínűleg a Fekete patakon túl a Hagymás hegy oldalában). Boch fia Benedek birtoka, amely meglehetősen kis terület lehetett, és folytatásában délen Mohora határa, ahonnan északi irányba fordultak a határjárók. Innen, a nyugat felé eső területet a koplányi Bede fia Bakó falujához tartozónak mondja az oklevél. E mentén haladtak egészen a szügyi határig. (Itt az 1277. évi határhoz képest változás (?) történhetett, de erről szóló oklevél hiányában feloldhatatlan a bir55 NOVÁK1, SÁNDORFI, MIKLÓS. 1979. 29. tokigazítás. Feltehetően a szügyi Curvusok állhatnak az ügy hátterében, ahonnan Meney felesége származott és amint a birtok 1305. évi osztályánál látni fogjuk, a Meney birtok ezen északi része a szügyi Curvus család érdekzónája.) A kártérítés alapjául szolgáló Egyed fia, néhai Kemény földje, mai mérték szerint hozzávetőlegesen 350 méter széles volt, amely délről vizes, csak rétként használható terület a patakok találkozásánál terült el. Alsó-Koplány (Koplány I. lelőhely) közelében (a 20. század közepéig használt cselényi hídnál) útelágazás volt Csesztve, Mohora és talán Szügy, valamint a keletre fekvő települések (Marcal, Iliny) irányába. A falu fölött először a terület kis mértékben északnyugati irányba fordult, majd egy mély völgyszakaszban („Paplwka") folytatódott, ez után észak felé terjedt ki, mint szántó, összevéve kb. 1500 méter hosszan. Bakófalu ma is érvényes keleti határvonala ekkor keletkezett, ezzel kettévágva a korábban egységes Koplány földjét. A terület alsó felében található az egyetlen feltárt emlék, a rotunda, melyet nem említenek, (majd csak egy 1420-ban kelt oklevélben), ezért építésének keltezéséhez sem nyerhetünk belőle csak áttételes, (talán?) negatív információt. Mivel azonban az okirat faluhelyről sem szól, pedig a terepbejárás során talált leletek utalnak egy kisebb település (esetleg udvarhely?) jelenlétére, amely feltehetően a tatárjárásnak áldozatul esett, de a Meney család jelenlétével erre az időre már biztosan lakott. A magyarázat inkább a birtokok oklevélbeli körülírásának gyakorlatában keresendő és nem jelenti, hogy akár a templommal, akár a településsel ne lenne szabad számolnunk a nevezett helyen és időben. Tamás váci püspök a kárpótlásként kapott területet a következő esztendőben elcseréli Szügyi Andrással egy ágodai (Pest m.) birtokrészért. Az elvesztést sérelmező Kemény fiúk (János és Woyteh) ezért 1288-ban jogi úton támadják meg Szügyi Andrást úgy, hogy átruházzák követelésüket rokonukra, Cseri Starkra. Ily módon valószínű, hogy sikerült visszaszerezni területük egy részét, mert 1304-ben a Meney birtokkal foglalkozó dokumentumban szomszédként említik Koplányi Weytheh-et. 16
