Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)
KIRÁLYÉRT – HAZÁÉRT. Ifj. Pallavicini György és Pálinkás (Pallavicini) Antal életrajzi vázlata
Ifj. Pallavicini György és Pálinkás (Pallavicini) Antal Az akkor már vezérőrnagy Almásy Pál a következő nyilatkozattal igazolta őt: „Rövid szolgálati ideje miatt új beosztásában még nem volt elbírálható, de az ellenállási mozgalomban vállalt szerepe alapján feltétlenül biztos, hogy minden tekintetben kiválóan meg fog felelni. Demokratikus gondolkozása, szociális érzése vitán felül áll." Az igazolási procedúra után, március 1-jei időponttal a felszerelési csoportfőnökséghez osztották be. 1 A visszatért fiatal Pallavicini azonban már nem az ifjú őrgróf volt: „Hadifogságban az első perctől kezdve nem tagadtam származásomat, és ennek kapcsán esett meg bennem az a fordulat, melyet azóta mindig érzek, hogy a szocialista társadalomban az embert munkája, értéke szerint becsülik meg, és nem nézik származását. Ezt tapasztaltam a fogság egész ideje alatt, akkor, amikor egyenlően kezeltek a többiekkel, majd később munkám, aktivitásom arányában bíztak rám bizalmi feladatokat és soron kívül haza is engedtek. Megtanultam a munka és a felelősség érzését. Megláttam a szocialista társadalom igazságos, egymást segítő és megbecsülő berendezkedését. Összehasonlítva ezt régi életemmel, megesett bennem az az elhatározás, hogy hazajőve elhatároljam magam volt társadalmi osztályomtól, családomtól, ismerőseimtől, baráti körömtől" - olvashatjuk a meglepő sorokat a már többször idézett önéletrajzban. Boroviczény Károly György így írja le a változást: „Nem tudom, de mindenesetre meggyőzték. Véletlenül Almássyéknál voltam, amikor Anti, a hadifogságból frissen szabadulva, befutott... Közölte, meggyőződéses kommunista lett, továbbszolgál a népi hadsereg tisztjeként, építeni akarja a szocialista Magyarországot! Hosszasan vitatkoztunk vele, de marxista-leninista felfogása őszintének és megingathatatlannak bizonyult. Büszkén utalt nagybátyjára, Károlyi Mihályra." 2 „A fiatal őrgrófnak tetszett a világ arisztokraták nélkül" - írja róla visszaemlékezéseiben Háy Gyula. 3 Visszaérkezésekor unokafivére, Pallavicini Károly, éppen az ország elhagyására készült. A Magyar Nemzet újságírójának 1995-ben így emlékezett vissza utolsó találkozásukra: „Szinte látom az arcát. Ártatlan szemét rám szegezve, szelíd hangon ezt mondta: 'Csak nem képzeled, hogy elhagyom a hazámat? Inkább soha semmim ne legyen! Én katona vagyok, itthon kell maradnom!'" 4 Az elkövetkező néhány év története a Pálinkás-rejtély leghomályosabb időszaka. Apjával már nem találkozhatott, mert az 1946 januárjában elhunyt. Pálinkás, egyik 1957-es vallomása szerint, ebben az időszakban távolodott el családjától. 1 ÁBTL V-103459. 258-266. o. 2 Boroviczényi Károly György ismertetett levele. 3 HÁY Gy. 1990. 430. o. 4 Kiss Károly: A két Pallavicini. Párhuzamos életrajzok I. Magyar Nemzet, 1995. március 18.18. o. 93