Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)
KIRÁLYÉRT – HAZÁÉRT. Ifj. Pallavicini György és Pálinkás (Pallavicini) Antal életrajzi vázlata
Iß. Pallavicini György és Pálinkás (Pallavicini) Antal sával, aki egy Holubán Ferenc nevű katonát látszólag útnak is indított. A valóságban azonban Remetey és tiszttársai ekkor már átálltak a nyilasokhoz és hamarosan letartóztatták Hardyt, majd a három fiatal legitimistát. 1 Pálffy később, mint országgyűlési képviselő, kiszabadult, akárcsak - fronton szerzett sebesülésének köszönhetően - Pallavicini Antal. 2 Györgyöt azonban számos ismert arisztokratával egyetemben - Sopronkőhidára vitték, ahonnan november végén Dachauba szállították. A fiatal őrgrófot itt sem hagyta el vitalitása, melyre Szegedy-Maszák így emlékezik: „... szerzett valamilyen anyagi támogatást Szentmiklósy Andornak, Huszár Aladárnak és nekem. Mint beíratott teológus a papi blockba került... Amikor kórházba kerültem, többször meglátogatott, hozott valami élelmiszert, friss gyümölcsöt, ami óriási dolog volt. Dachauban is derűs volt, majdnem víg, biztatta, vigasztalta, nyugtatta az embereket." 3 És - ki tudja, honnan szerezte Prohászkát olvasott. 1945. április 29-én élte meg a felszabadulást. 4 Pallavicini György halála Dachauból visszatérve azonnal belevetette magát a politikai életbe. Az újjászervezett legitimista mozgalmakhoz kapcsolódva fiatal és - ahogy Zichy-Czikánn Móric írja - „mondjuk, kissé baloldalibb elemekből álló" főtanácsot kívánt szer1 „A sorozatos árulások során talán a leghitványabb volt az, amelyet a többi, fasiszta oldalra átpártolt fegyvernemek és csapattestek között a honvéd folyami erők őrnaszádjain behajózott tisztek követtek el. De ezeknek a hajóknak a tisztjei, akik fegyvernemük létét köszönhették Horthy kormányzónak, akivel még egyenruhájuk is azonos volt és akihez honvédesküjükön kívül még fegyvernemük közös hagyományai is kötötték őket, már 15-én 18 órakor, Virányi Ferenc ezredes ezredparancsnok vezetésével megtartott tiszti gyűlésen a nyilasokhoz való átpártolás mellett döntöttek." (Dezsényi Miklós: ism. 139-140. o.) - Vigh Károly helytelenül teszi az eseményt október 14-e éjjelére. (Vigh Károly: Ugrás a sötétbe. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1984. 255. o.) A történtekre lásd: Andrássy Borbála feljegyzése fiáról, ifj. Pallavicini Györgyről. Macskásy Pál tulajdonában. - Almásy Pál: Sopronkőhidai napló 1944-1945. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1984. 298-299. o. - Gellért Gábor: Lázas nyár 1944. március 19. 1944. október 15. Budapest, 1967. 99. o. - Bokor Péter: Végjáték a Duna mentén. Budapest, RTV - Minerva, 1982. 267-268. o. - Ifj. Pallavicini György feljegyzései a német fogságból. Gépirata Macskásy Pál tulajdonában. 2 Pallavicini 1944 augusztusában került ki a frontra, ahol Arad térségében 10 nap múlva karlövést kapott. A kórházi kezelést követően pár hét szabadságra távozhatott. 3 Szegedy-Maszák Aladár visszaemlékezése. Macskásy Pál tulajdonában. 4 Kiss Károly: A két Pallavicini. Párhuzamos életrajzok I. Magyar Nemzet, 1995. március 18.18. o. 87