Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

HELYI FORRADALOM II. Önszerveződés Nógrád községben, 1956-ban (Esettanulmány)

Helyi forradalom II. A család, a tágabb família késztető erejét mutatja, hogy a résztvevők csaknem mindannyian bonyolultabb szerkezetű, több nemzedéket magába foglaló családokban éltek. A községben ekkor egy házszám alatt átlagban 4,6 fő élt. A mintába felvettek körében ugyanez a mutatószám 5,7\ Nem érdektelen egy pillantást vetnünk azokra, akik kimaradtak az eseményekből. Ilyen például a harminc év alatti földművesek 30 fős csoportja. Közülük mindössze öten voltak házasok, itt találjuk az iskolát befejező, de még el nem helyezkedett fiatalokat is, akik ideiglenesen a családi gazdaságban dolgoztak. Meglepőbb a harmincöt évesnél idősebb munkások, illetve az egyéb foglalkozásúak szinte teljes kimaradása a történésekből. Utóbbiak között találjuk a párt- és államigazgatás dolgozóit, vezetőit, a kereskedelmi szféra alkalmazottait, a helyi értelmiséget is. A legnagyobb létszámú csoportot a hivatásos katonák képezik, akik többnyire a falutól távolabb, elkülönült szervezetben éltek, és a helyi eseményekben csak kevés szerepet játszottak. A vallási megoszlás

1 Az ötvenes évek során a közösség érzelmi ellenállása a nyilvánosan is fölvállalt vallásosságban öltött testet. Feljelentések, a pártszervezet ismétlődő kérvényei tanúskodnak a katolikus plébános összetartó, véleményformáló szerepéről, ugyanígy a lakosság negyedét kitevő, gazdaságilag igen erős evangélikus közösség elzárkózó, csöndes önszervezést mutató ellenállásáról: „Az evangélikus vallásúak ... folytatják a vallásos esték szervezését, ami a következőket szüli: nem vesznek részt a hírszolgálaton, pártnapokon olyan benyomást tesznek, mint egy méhraj - összetartok -, azonban nem a párton, a Függetlenségi Népfronton belül, hanem kívül. A közmunkákban nem vesznek részt, szinte érezhető, hogy elhúzódnak a szocializmus építésétől, mintegy önálló államot képeznek a községi államban" - jelezte a problémát már 1949-ben a község jegyzője.

2 Habár a vb-titkár utólagos jelentése hangsúlyozza a katolikus egyházvezetők szervező szerepét („... az ellenforradalom előtt és alatt is Bea Antal esperes többet mozgott a községben kint, mint máskor szokott, házról házra járva, míg Csáki József esperes a plébánia előtt, kint a kapu előtt állt, és megállítva az arra menőket beszélgetett az utcán az emberekkel"),

3 a valóságban nem avatkoztak közvetlenül az eseményekbe. Véleményük mégis megjelent a történések alakításában, főként az egyházi képviselő-testület tagjainak közvetítésével. Az evangélikus presbitérium, illetve a katolikus testület tagjai többször egyeztették véle1 NML V. 323. 255. Közélelmezési nyilvántartás 1943 I—II. (vallási hovatartozásra vonatkozó adatok). 2 NML V. 322. 7. 52-8-123/1949. 3 NML XXIII. 783. c) 3. 208/1957. 32