Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

DOKUMENTUMOK Balassagyarmat ’56-os eseményeiről

Balassagyarmat '56-os eseményeiről órákban hadászatilag képzett reakciós elemek fontos célpontokat foglaltak el. Aki kato­nailag valamennyire is képzett, az már az első időszak megmozdulásaiban is látta, hogy olyan erők léptek közbe, akik a népi demokratikus rendszer megdöntését akarták. Dobi István kifejtette a továbbiakban, hogy Tildy Zoltánnal együtt aggódva figyel­ték a beállt változásokat. Világosan látták, hogy Nagy Imre kormánya nem képes meg­akadályozni az ellenforradalmi erők felülkerekedését. A Kisgazdapártban már a pa­rasztokat - Dobi István szavaival élve - a folyosókra irányították ki, az irányítást habzó szájú, magukat kisgazdavezetőknek nevező, ismeretlen egyének vették át, akik nyüt el­lenforradalmi követelésekkel léptek fel. Kéthly Anna ebben az időben már sírva panaszkodott Tildy Zoltánnak, hogy az ő pártjukban, a Szociáldemokrata Pártban is ugyanez a helyzet. Kéthly Anna kijelentette, hogy ő nem ért egyet ezekkel a magukat szocdemeknek valló elemekkel, de ezekben a nehéz órákban mégis kénytelen vállalni az elnöki tisztet. A parlamentet is teljesen ellep­ték az ellenforradalmi erők. A Horthy-rendszer hadseregének egyenruháiba bújtatott tisztek, volt földbirtokosok és részvénytulajdonosok már arról tárgyaltak, hogy kétszáz vagy ötszáz hold földet adjanak-e vissza, és száz vagy százötven munkást foglalkoztató üzemet adjanak-e vissza a régi tulajdonosnak. Visszhangzott a parlament a „kegyel­mes", „méltóságos" és „excellenciás uram" megszólítástól. Határozottan leszögezte Dobi István, hogy ha a munkás-paraszt forradalmi kor­mány meg nem alakul, akkor az ellenforradalmárok győztek volna, és visszaállították volna a földbirtokosok és gyárosok uralmát. Beszélgetésünk ezzel befejeződött. Dobi István sok sikert kívánt Nógrád megye dol­gozóinak a további munkához, és kért bennünket, hogy teljes egységben és szilárdság­ban erősítsük a munkások és parasztok népi hatalmát, s annak a reményének adott ki­fejezést, hogy az ország is megtalálja azt a középutat, melyen Nógrád megye haladt a forradalom idején. Kádár elvtárssal folytatott tárgyalásunk olyan két kérdés köré csoportosult, amely nemcsak a megye, hanem az egész ország lakosságát főképpen foglalkoz­tatja. Ez a két kérdés az ellenforradalom és a szovjet hadsereg beavatkozásának és kivonásának kérdése. Az első kérdéssel kapcsolatosan nem ismételjük el ugyanazokat, amiket már Dobi Istvántól is hallottunk és Kádár elvtárs megismételt. Megjegyezzük, hasonlóképpen fej­tette ki a budapesti eseményeket, és elmondotta, hogy az események folytán kényszerít­ve érezte magát arra, hogy Nagy Imre kormányából - amely már nem volt képes ren­det teremteni az ellenforradalom erői között - kiváljon és új kormányt alakítson. Erre el­sősorban az késztette, hogy az ellenforradalmi erők a fehérterror minden eszközével, teljes nyíltsággal akcióba léptek. Elmondotta, hogy nemcsak egyszerű vagyonkövetelésekről és kivégzésekről volt szó, hanem arról is, hogy elég volt, ha az utcán valaki elkiáltotta magát, hogy itt is egy kommunista, rárohantak, és az illető - legtöbb esetben teljesen ártatlan - embert a leg­borzalmasabb kínzásoknak és kivégzéseknek vetették alá. 311

Next

/
Oldalképek
Tartalom