Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

A JOG HALÁLA. A Pálinkás Antal és társai per anatómiája

A Pálinkás Antal és társai per anatómiája analógiákról, amelyek például az 1921. évi - az állam és társadalom hatályo­sabb védelméről szóló - III. törvényt, vagy a közismerten osztályharcos elemek­kel tűzdelt 1946. évi VII. törvényt a BHÖ-höz fűzik.) Az „ideális" alany Fentebb már idéztük a rétsági járási pártbizottság márciusi beszámolójában Mrá­zik Ferenc rendőrkapitányt, aki arról panaszkodott, hogy a vizsgálatra kiadott esetekben beosztottjai milyen „nehezen hitték el, hogy ezek a cselekmények bele­férnek a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettébe". Pedig az elkövetési tárgyról az általánosra - tehát a demokratikus államrend megdöntésére - való megkövetelt logikus következtetés az alfája és ómegája volt a forradalom utáni ítélkezési gyakorlatnak. Ahogyan a népbírósági taná­csok addigi működését összegző 1957. szeptember 26-i minisztériumi jelentés fogalmaz: „... az októberi eseményeket az egész országban egységes mozgalom­nak kell felfogni, és a helyi elkövetők tevékenységét általában e mozgalom ré­szeként kell értékelni." 1 Mindszenty „kiszabadítása", Budapestre szállítása, őrzése, a nemzetőrzász­lóalj szervezése, a pártbizottság lefegyverzése vagy az ávósok fogdába tétele ­egyebek mellett - így válhatott egységes egésszé, a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedéssé. Pálinkás Antal kétségkívül ideális alanya volt a kádárista megtorlógépezet­nek. Minden olyan jellemzővel rendelkezett, amelyeket a bűnüldöző szervek számára megfogalmazott pártdirektívák tartalmaztak és folyamatosan sulykol­tak a végrehajtók „forradalmi tudatába". Csupán két kiragadott részlet: „Az el­lenség legfőbb és legtudatosabb bázisát továbbra is a volt uralkodó osztályok tagjai képezik, akik 1956 novembere után is jelentős számban maradtak az or­szág területén. A kifejezetten osztályidegen elemeken kívül támaszkodik a volt horthysta államapparátus vezetőire, a volt horthysta erőszakszervek tagjaira, 159. § alapján, figyelembe véve a hatályba lépett újabb jogszabályok folytán felmerült változásokat (BHÖ 17-24. pont). - A fegyveres csapat tiltott szervezésének bűntettét az 1941. évi V. tv. 171., 174. § és az 1930. évi III. tv. 72. § (1) bekezdése alapján (BHÖ 26­30. pont). - A termelőszövetkezetek elleni izgatás bűntettét a 2560/1949. (III. 19.) Korm. sz. rendelet 1. és 3. § alapján (BHÖ 31-32. pont). - A robbanóanyaggal vagy rob­banószerrel való visszaélés bűntettét az 1924. évi XV. tv. 1. §-a alapján (BHÖ 33. pont). - A lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntettét a 7150/1946. (VI. 22.) ME sz. ren­delet 2. § és az 1948. évi XLVIII. tv. 15. §-a alapján (BHÖ 34. pont). - A forradalom után ezt az anyagi jogszabályi alapot egészítették ki néhány törvénnyel, illetve rendelettel. ­Kahler Frigyes: Joghalál Magyarországon 1945-1989. Budapest, Zrínyi Kiadó, 1993. ­BARNA P. 1961.155-159. o. 1 Iratok, 601. o. 213

Next

/
Oldalképek
Tartalom