Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)
HELYI FORRADALOM I. Társadalmi önszerveződés a Rétsági járásban 1956-ban (Kutatási összegzés)
Helyi forradalom I. szeressége, esetenként pontos dokumentálása is arra vall, hogy e cselekmény jelképértékkel bírt, a réstvevőket tehát nem a bosszú vagy más indulat vezérelte. Azokban a falvakban, ahol már az első cselekményeknél, a szervezésben részt vettek a közösség tekintélyes és ismert tagjai, az első szakasz spontán, attraktív jelenetei gyakorta hiányoztak. Általában itt találkozunk a felvonulás szervezett, ünnepélyes formájával, amikor meghirdetett ünnepség keretében vonult föl a falu fiatalsága, diáksága és lakossága, többnyire a hősök emlékművéhez. Ilyenkor szavalatok, ünnepi beszédek elmondására, koszorúzásra és gyertyagyújtásra került sor. A választási szakaszba a forradalmi szervek (mindenek előtt a nemzeti tanácsok és a nemzetőrségek), tisztségviselők megválasztása tartozott. Járási szinten e tekintetben két típust különíthetünk el. Hét község esetében a forradalmi tanács választása október 29-e előtt játszódott le. Az ő esetükben a választások menetét és kimenetelét kizárólag információs rendszerük és belső dinamikájuk, erőviszonyaik határozták meg. Esetükben többnyire kizárhatjuk a külső, utasításos késztetéseket. A községek kivétel nélkül a járás nyugati felén, a Vác-Balassagyarmat vasútvonal mentén helyezkednek el. A tény önmagában is példázza, hogy a térbeli helyzet, az informálódás lehetőségei, aktív társadalmi csoportok (pl. vasutasság) jelenléte milyen fontos szerepet játszott a helyi események alakulásában. Az említett helyzeti specifikumok mellett azonban forrásaink azt bizonyítják, hogy az említett községek nemcsak közlekedés-földrajzi adottságaikat tekintve, hanem konfliktustömegük nagyságában is eltértek környezetüktől, így az intenzív bekapcsolódást, önszervezést minden bizonnyal ez a körülmény is motiválta. A másik típusba soroljuk azokat a falvakat, amelyekben az október 29-e hajnalán megalakult járási forradalmi tanács utasítására, a kiszállt bizottságok szervezésében, ellenőrzésével, vagy csak részvételével választottak önigazgató szervet. A későbbi jelöltek, tagok szerepvállalása, középpontba kerülése gyakorta már a forradalom első szakaszában megindult. Az események élére álló szervezőknek jelentős részük volt a közvélemény formálásában, és lehetőségük arra, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek. A választást általában a gyűlés előkészítése, illetve a többnyire házról házra történő meghívás előzte meg. A szervezők megegyezése, akarata így jelentős mértékben egybeesett a későbbi végeredménnyel, hiszen a meghívások során, a meglátogatottak véleményének kikérése mellett, lehetőség adódott a meggyőzésre is. Ilyen értelemben a választás előkészítését egy többfordulós egyeztetési folyamatnak kell felfognunk, amely a közösségben lévő hangadó vélemények, akaratok ütköztetését, konszenzusát szolgálta. Az első választási típus esetében ez a konszenzuskeresés teljesebb és többnyire egyértelmű eredményt hozott. Az október 28-a után megválasztott forradalmi tanácsok választásakor a járási központból kiszálló biztosok már célzottan kerestek és kértek föl személyeket a 14