Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

A BÍBOROS ÚTJA. Mindszenty József kiszabadulásának története

A bíboros útja resztessel együtt - a rádiószobában a bíboros mellett ülve hallgatta végig a be­szédet. A főpap, emlékirataiban, így emlékezett vissza a jelenetre: „Könnyezett. Beszédem végén Nagy Imre és miniszterei nevében köszönetet mondott a 'nagy segítségért', amit szózatommal a nemzeti kormánynak nyújtottam." 1 November 2-án Mindszenty sajtófogadást adott, ahol főként külföldi újságírók voltak jelen. A fogadás szünetében behívatta magához Tóth József főhadnagyot, és közölte vele, hogy az ÁEH-ba kell kísérniük titkárát, Turcsányi Egont (mel­lette Tóth János is ellátott bizonyos adminisztrációs teendőket, de kettejük kö­zül Turcsányi élvezte a bíboros feltétlen bizalmát). 2 Tóth főhadnagy közölte az érsekkel, hogy ők nincsenek feljogosítva ilyesmire. Nem sokkal később Tóth Já­nos jelent meg a testőröknél, és átadta Mindszenty írásos utasítását, melyben névre szólóan adott parancsot a végrehajtásra. Galajdáék azonban ennek sem engedtek, így végül Turcsányival együtt bementek a Honvédelmi Minisztéri­umba, ahol Váradi és Kána vezérőrnagyok engedélyezték számukra az utat. Másnap el is mentek a Pasaréti útra, ahol az ÁEH épülete akkoriban állt. Az ÁEH „kirablása" később fontos vádponttá lépett elő a testőrök elleni eljá­rás során. A Pasarétről elhozott iratok egy részét Mindszenty később magával vitte az amerikai nagykövetségre, más része pedig Szántó Konrád ferences szer­zeteshez került, aki 1992-ben az Esti Hírlapban közölt belőlük néhányat. 3 Kevésbé publikált Mindszenty amerikai követségre kerülésének története. (Az ügyben olyan fantasztikus „szöktetési" történetek is felbukkantak már, mint amilyet Havassy Gyula közöl úttörő „dokumentum-gyűjteményében".) 4 November negyedike hajnalán a Nagy-titkárságról átszóltak Keresztesék­nek, hogy keltsék fel az alvó Tildyt, „mert az oroszok támadnak". Nincs biztos 1 Mindszenty később megjegyzi, hogy Tildy tüntetően szívélyes volt vele, a fényképé­szek megjelenésekor melléje ült a kanapéra, hogy közös fotón szerepeljenek, ami csak azért járt félsikerrel, mert a helyzetet látva Turcsányi is gyorsan odaült a bíboros másik oldalára. - A Tildy által leírt idilli képnek ellentmond a Pálinkás-per hetedrendű vád­lottjának, Keresztes Jánosnak a vallomása, amely szerint a beszéd elhangzása után „Tildy odafordult Mindszentyhez és kérdőre vonta, hogy miféle bukott rendszerről beszélt, itt nincs semmiféle bukott rendszer". A mondat elhangzását valószínűtlennek tartjuk, ugyanakkor maga Tildy is megerősíti, hogy hangtónusa és a bukott rendszer örököseire vonatkozó utalás miatt nem tetszett neki a főpapi szózat. Minderre lásd: Nagy Imre-per, 6. d. 20. k., 25. és 38. o. - Uo. 24. d. 1. k., 63. o. - Uo. 16. d. 19. k., 42. o. ­MINDSZENTY J. 1989. 436. o. - Periratok, 148. o. 2 A történetre lásd: SZÁNTÓ K. é. n. 68-70. 1. - Szenes Imre: Az utolsó napjuk. Kossuth Könyvkiadó, 1957.106-107. o. 3 Szántó Konrád: Az Egyházügyi Hivatal titkai. Esti Hírlap, 1992. október 17. Melléklet III. 1. o. 4 Havassy Gyula: A magyar katolikusok szenvedései 1944-1989. A szerző kiadása, h. és é. n. 99. o. 148

Next

/
Oldalképek
Tartalom