Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

A BÍBOROS ÚTJA. Mindszenty József kiszabadulásának története

Mindszenti/ József kiszabadulásának története ugyanis valójában - mint azt már említettük - október 28-án, Budapestről, a kormánytól, illetve a belügyi vezetésétől kaptak parancsot. Az őrnagy este negyed nyolckor felszólította a prímást, készülődjön, mert a fővárosba viszik, hogy megvédjék a „csőcseléktől". Mindszenty azonban többszöri fölszólítás ellenére sem volt hajlandó az elmenetelre. Joggal félt attól, hogy személyét valakik felhasználják vagy valamire kényszerítik. (Ez a görcs nagyon nehezen, talán csak harmincadika éjjelén, Pálinkás irodájában oldódott fel benne.) Az ekkor ismét hozzáengedett Tóth plébános - a magyar rádió hírei alapján - nagy vonalakban tájékoztatta őt az ország helyzetéről. Ezek voltak Mindszenty első, konkrétabb ismeretei a történtekről. Németh erőszakhoz folyamodott. Rövid dulakodás kezdődött, mert a prímás ellenállt, olyannyira, hogy még a reverendája is elszakadt. A Belügyminisztériummal - „Radványi elvtárssal" - való újabb egyeztetés után az őrnagy végül letett a főpap elszállításáról. Október 29-én Felsőpetényben is megtörtént a forradalmi tanács és a nemzetőrség választása,

1 amiről a kastélyban lévőknek is pontos értesüléseik voltak. A kiküldött járőr arról is jelentést tett, hogy a faluban megjelentek a rétsági ezred gépjárművei, és a katonák határozott érdeklődést mutatnak a kastély iránt. Németh segítséget kért feletteseitől, de azok már nem ígérhettek semmit. Javasolták azonban, hogy forduljon a Nógrád megyei főosztályhoz. Németh telefonált is Salgótarjánba, azonban onnan csak a kör bezárására kapott javaslatot: keresse meg a rétsági páncélosokat.

2 Délután fél három körül - a kormány küldötteként - Felsőpeténybe érkezett Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, a legszerencsétlenebb megoldásként négy „rendőr", két civil és négy szovjet katona kíséretében, egy szovjet páncélautón.

3 Nem tudjuk, hogy ki rendelkezett a kíséret ügyében. A páncélautót, Horváth szerint, a BM-en keresztül szerezték neki, „mivel Vác környékén szabadult rabok garázdálkodtak". A dolgot bonyolítja, hogy Horváth egy másik állítása szerint a visszamenetelkor, mivel a páncélkocsi elromlott, egy személygépkocsival indultak Budapestre. (Az október 30-án Budapestről viszszaérkező Galajda Béla, aki a véradásra jelentkező tiszti feleségeket és a falusiak adományait szállította a fővárosba, Vác után találkozott egy szovjet páncélkocsival, minden valószínűség szerint a Horváthot visszaszállító járművel. A laktanyában kiderült, hogy az nem Rétságon keresztül haladt át.) Abból, hogy a szovjet katonák és a „rendőrök" egy része már nem volt a gépkocsiban akkor, amikor elérték Újpest határát, arra következtethetünk, hogy az előző nap Budapestről induló Horváth talán „kitérővel" közelítette meg Fel1 Periratok, Janecskó János 1956. december 7-i tjkv. 2 Periratok, Németh Hugó 1957. március 16-i tjkv. és 1957. július 18-i tjkv. 3 Horváth szereplésére lásd alább is: Periratok, Horváth János 1956. december 17. tjkv. 129