Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

KIRÁLYÉRT – HAZÁÉRT. Ifj. Pallavicini György és Pálinkás (Pallavicini) Antal életrajzi vázlata

Királyért - Hazáért Pálinkás őrnagy alakulatánál munkáját felületesen végzi. Igyekszik a munkáskáder-tisztek tekintélyét lejáratni... Több esetben tett ellenséges kijelentéseket. A munkáskáder [származású] magasabb parancsnokokra állandóan lealacsonyító kijelentéseket tett."

1 Ennek ellenére 1954-ben - egyéves huzavona után - alezredessé léptették elő. Az évi minősítéséből sejtjük, hogy a kinevezés után ismét visszatért önbecsülése, önbizalma. Személyévelkapcsolatban megjegyzik, hogy „azelőtt nem tudott olyan munkát végezni, mint most. Osztályhelyzeténél fogva nem érezte magát biztonságban." Ha megbízhatunk a később Kanadába emigrált ügyvéd, Pogány András leírásában, akkor némi képet kaphatunk a 33 éves férfi önképéről, Pálinkás gondolatairól az '50-es évek közepén. Pogány 1955-re, tehát a második házasság idejére teszi azt a jelenetet, amikor a Pálinkás házaspár felkereste őt válóperük ügyében. A beszélgetés során kiderült: igazából egyikük sem tudja megadni a súlyos döntés okát. „Mind a kettő a másikat tartotta idegesnek, összeférhetetlennek..." - írja. És Pogány az asszony szájába ad egy titokzatos mondatot: „Nem csodálom... ennek is megvan a magyarázata."

2 A mondat megértéséhez talán adalék a következő történet. 1954 nyarán a 15. gépesített lö- Pálinkás Antal alezredes vészezrednél a HM ellenőrző bizottsága visszaélé- 1954-ben seket állapított meg a lőeredmények nyilvántartásában. Az ügyben több tiszt ellen indult eljárás. A fő felelősnek Pálinkást tették meg. Bata István honvédelmi miniszter az ügyet október 26-án becsületbíróság elé utalta, de később annak enyhének tartott megállapításait nem fogadta el, és az őrnaggyá való visszavetés mellett döntött. Pálinkást leváltották törzsfőnöki beosztásából, és egyidejűleg az egri gépkocsizó lövészezred egyik zászlóaljának parancsnokává nevezték ki.

3 A pártban még ugyanebben az évben megszüntették tagjelöltségét,

4 ami gyakorlatilag a Magyar Dolgzók Pártjából való végleges kizárással volt egyenlő. A két döntés nem magyarázható csupán az elkövetett csalással. Pálinkás maga is megjegyzi egy helyütt, hogy a lőeredmények kozmetikázása „évek óta elburjánzott szokás volt, amely ellen senki nem tett semmit, hanem a parancsnok1 ÁBTL A-2126/13.14-01261/1953. sz. irat. 2 Dr. Pogány András: Város a homályban. Toronto, Patria, 1969.155. o. 3 HL 1954/T/452/6.1-229. MN HM 029. és 031. sz. tiszti parancsa. 4 Az 1948-as pártegyesítéskor minősítették vissza az MDP tagjelöltjévé. 102