Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)

Bevonulás Erdélybe

Bevonulás, Erdélybe meghatóan szép fogadtatással el is telt. Délután a századok éjszakai szállást kerestek és pihenéssel töltötték a nap hátralévő részét, mert a következő napokban nehéz he­gyi utakon kellett vonulni. Másnap, szeptember 6-án a 23/II. és az 53/П. zászlóaljak ezredük kötelékében Aknasuhatag felé vonultak. A város határában magyar zászlóval a kezükben gyere­kek várták az odaérkező honvédeket. A főtéren a máramarosszigetihez hasonló fogadtatásban részesültek a honvédek. 7-én elérték Kapnyik- bányát, majd a fogadásuk után néhány kilomé­terrel tovább meneteltek, s ott verték fel éjsza­kára a tábort. A harmadik nap végére légvo­nalban alig haladtak 60 kilométert, pedig az út neheze még előttük volt. 8-9-10-én a zászlóal­jak egész nap vonultak. Az útjukba eső kis fal­vakban megálltak a fogadásuk idejére és már indultak is tovább. Egy helyen, a románok lak­ta Oláhlápos nevű helységben nem várta őket senki. Az utcák üresek voltak, a lakosság még a házaikból sem mozdult ki. A balassagyarma­ti katonák az elmaradt üdvözlés helyett kitűz­tek néhány nemzetiszín lobogót és indultak tovább. A Keleti-Kárpátok elhanyagolt, nehe­zen járható útjai igazi erőpróba elé állították a honvédeket. A hágókon, szurdokvölgyekben nagy tengerszint feletti magasságban vezető keskeny utakon a lovak hamar elfárad­tak. Egy-egy kimerült ló miatt egész menetoszlopok kényszerültek hosszú várako­zásra. Most mutatkozott meg, hogy mit jelent a gépesítés teljes hiánya. A legyen­gült lovak szekereinek rakományán megpróbáltak könnyíteni. Sokszor megesett, hogy a nógrádi lankákhoz szokott ló lenézett az út menti szakadékba, és a mélység láttán nem volt hajlandó megmozdulni. Ilyenkor a hajtok letakarták a szemét és így ösztökélték továbbhaladásra. A hatodik napon a fáradtság jele a katonákon is érző­dött. Általában a szabad ég alatt felvert sátraikban aludtak. Szeptember elején a Kárpátokban a hajnalok hidegek, nem egyszer süllyed a hőmérséklet fagypont köré. Az elcsigázott katonák a hidegben ki sem pihenhették magukat. A vonulásuk során a román repülőgépek gyakran — megsértve az új határt — zavarórepüléseket végez­tek fölöttük. Fegyver használatára nem került sor, de sok ló megrémült a fejük fö­lött túrázó motorral áthúzó repülőgép zajától. Három nap viszontagságos út után szeptember 11-én elérték Besztercét. A vonulás során a két zászlóalj sehol sem ha­gyott le alegységet, az ezredük kötelékében mindenhol az élen haladtak. Szeptem­66. Balassagyarmati nehézpuskások 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom