Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Bevonulás Erdélybe
Bevonulás, Erdélybe meghatóan szép fogadtatással el is telt. Délután a századok éjszakai szállást kerestek és pihenéssel töltötték a nap hátralévő részét, mert a következő napokban nehéz hegyi utakon kellett vonulni. Másnap, szeptember 6-án a 23/II. és az 53/П. zászlóaljak ezredük kötelékében Aknasuhatag felé vonultak. A város határában magyar zászlóval a kezükben gyerekek várták az odaérkező honvédeket. A főtéren a máramarosszigetihez hasonló fogadtatásban részesültek a honvédek. 7-én elérték Kapnyik- bányát, majd a fogadásuk után néhány kilométerrel tovább meneteltek, s ott verték fel éjszakára a tábort. A harmadik nap végére légvonalban alig haladtak 60 kilométert, pedig az út neheze még előttük volt. 8-9-10-én a zászlóaljak egész nap vonultak. Az útjukba eső kis falvakban megálltak a fogadásuk idejére és már indultak is tovább. Egy helyen, a románok lakta Oláhlápos nevű helységben nem várta őket senki. Az utcák üresek voltak, a lakosság még a házaikból sem mozdult ki. A balassagyarmati katonák az elmaradt üdvözlés helyett kitűztek néhány nemzetiszín lobogót és indultak tovább. A Keleti-Kárpátok elhanyagolt, nehezen járható útjai igazi erőpróba elé állították a honvédeket. A hágókon, szurdokvölgyekben nagy tengerszint feletti magasságban vezető keskeny utakon a lovak hamar elfáradtak. Egy-egy kimerült ló miatt egész menetoszlopok kényszerültek hosszú várakozásra. Most mutatkozott meg, hogy mit jelent a gépesítés teljes hiánya. A legyengült lovak szekereinek rakományán megpróbáltak könnyíteni. Sokszor megesett, hogy a nógrádi lankákhoz szokott ló lenézett az út menti szakadékba, és a mélység láttán nem volt hajlandó megmozdulni. Ilyenkor a hajtok letakarták a szemét és így ösztökélték továbbhaladásra. A hatodik napon a fáradtság jele a katonákon is érződött. Általában a szabad ég alatt felvert sátraikban aludtak. Szeptember elején a Kárpátokban a hajnalok hidegek, nem egyszer süllyed a hőmérséklet fagypont köré. Az elcsigázott katonák a hidegben ki sem pihenhették magukat. A vonulásuk során a román repülőgépek gyakran — megsértve az új határt — zavarórepüléseket végeztek fölöttük. Fegyver használatára nem került sor, de sok ló megrémült a fejük fölött túrázó motorral áthúzó repülőgép zajától. Három nap viszontagságos út után szeptember 11-én elérték Besztercét. A vonulás során a két zászlóalj sehol sem hagyott le alegységet, az ezredük kötelékében mindenhol az élen haladtak. Szeptem66. Balassagyarmati nehézpuskások 76
