Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Bevonulás Erdélybe
BEVONULÁS ERDÉLYBE Az 1940. év tavaszán elbúcsúztak a honvédlaktanya „társbérlői”. A 101. önálló gépvontatású páncéltörő-ágyússzázadot Budapestre helyezték abba az Albrecht Főherceg Laktanyába, ahová öt évvel ezelőtt a 6. kerékpáros-zászlóalj is távozott. A páncéltörősökkel a röpke két év alatt bajtársias viszony alakult ki, a zömében balassagyarmatiakból álló századnak nehéz volt a búcsú. Hamarosan a századot szétosztották az elit alakulatnak számító három gépkocsizó lövészzászlóalj között. A századnál szolgált tartalékosokat ezután ide hívták be. A szervezés alatt álló gyorshadtest kötelékében a következő bő egy évben ott voltak minden olyan helyen, ahol a magyar haderő megjelent. Az egykori balassagyarmati páncéltörősökre nagy feladatok vártak.83 A páncéltörősök távozása után a 23/II. zászlóalj egyelőre nem kapta meg a „kel- lálladék” szerinti 2 darab lóvontatású, 37 mm-es páncéltörő ágyúját.84 1940 tavaszára a magyar-román viszály új fejezete kezdődött. Mindennapossá váltak a határincidensek. Károly király Romániájában egyre zavarosabb lett a belpolitikai helyzet, miközben nőtt az erdélyi magyarság elnyomása, ami magában rejtette a két ország között egy fegyveres konfliktus veszélyeit. Ennek tudatában hadköteles magyar nemzetiségűek ezrei szöktek át a zöldhatáron Magyarországra. Szökésüket mindannyian azzal indokolták, hogy nem kívánnak román katonaként magyar testvéreik ellen harcolni. A zömében 19-20 éves fiatalokat szétosztották az ország területén. Munkához jutásukról, elhelyezésükről és tanulásukról az állam gondoskodott. 1940 nyarának elején jelentős létszámú erdélyi menekültcsoportot telepítettek Bussára és Balassagyarmatra.85 Május 10-én hadilétszámra emelték a gyorshadtestet, május 25-én újabb részleges mozgósítást rendeltek el. Időközben a kővári laktanya lakói fokozatosan elfogytak. A magyar kormány segítségével a lengyel menekült katonák kis csoportokban kalandos körülmények között elhagyták az országot. Többségüknek az volt a célja, hogy tagja legyen a Siko- rski tábornok vezetésével 1940-ben, Franciaországban újjáalakult új lengyel haderőnek. 1940 késő tavaszán történt, hogy a táborból Tobiasewich és Bauer őrnagy eltűnt. Dobó József tartalékos százados táborparancsnok aggódni kezdett miattuk, mert bejelentés nélkül ismeretlen helyre távoztak. Társaik azonban megnyugtatták a századost, hogy csak néhány napra mentek Budapestre, és biztosan vissza fognak jönni. így is történt. Néhány nap múlva a két tiszt ismét megjelent. Távozásuk okára hamarosan fény derült: a lengyel katonák illetményük megtakarított részét összeadva elhatározták, hogy valamilyen maradandó emléktárgyat ajándékoznak Dobó 69
